Jutka és Margi jó viszonyban voltak.
Ismeretségük onnan kezdődött, hogy hasonló korú fiaik jó barátok voltak.
Jutka férje amolyan ezermester típus volt, Margi férje meg olyan szalonértelmiségű típus. Nulla közös volt bennük. Jutka férje lenézte Margi férjét, hogy az képtelen egy szöget rendesen beverni a falba és villanyszerelőt hív a villanykapcsoló javításához. Margi férje valójában még ennél is jobban lenézte Jutka férjét, hogy az életében összesen háromszor járt színházban, mindhárom alkalommal iskolásként és kényszerből, csocsózik bridzsezés helyett, s azt hiszi, hogy Hieronymus Bosch az valami német focista. De mindez nem számított, mert egyébként csendben tűrték egymást.
Aztán egyszer Margi megkérte Jutka férjét, hogy fesse ki a teraszukat. Sanyi – Jutka férje – meg is csinálta, alig 4 óra alatt kész volt a tökéletes festés.
Másnap Margi megkérdezte Jutkát:
– Mennyiben tartozom nektek?
– Ne viccelj, hát semmivel! – válaszolta Jutka. S nem önzetlenségből mondta ezt, hanem mert tudta, hogy máskor Margi férje segített nekik a maga módján, pl. a múlt hónapban ő fordította le nekik az új dvd-lejátszójuk használati utasítását, melyről kiderült, hogy nincs benne magyar változat, viszont sem Jutka, sem férje nem beszéltek semmilyen idegen nyelven.
– Dehát mégis, ez munka volt, fizetni kell érte! – erősködött Margi.
Jutka persze tudta, hogy ezen az alapon nekik is fizetniük kellett volna Robinak – Margi férjének – mikor számtalanszor segített nekik fordítással, majd pedig sok pénzt spórolt meg nekik akkor is, amikor megóvta őket egy szélhámos mlm-piramis ügynökének beetetésétől, s elmagyarázta nekik a rendszer közgazdasági abszurditását, így ismét visszautasította Margit.
De Margi még háromszor erőszakoskodott, hogy ő bizony ki akarja fizetni a festői-mázolói munkát. Végül, a harmadik ismétlésnél Jutka azt mondta:
– Jó, legyen 15 ezer forint!
Nekem maga Margi mesélte el ezt az esetet hónapokkal később, de még mindig feldúltan:
– Na és képzeld el! Miféle emberek ezek a Jutkáék?! Képesek voltak 15 ezer forintot kivenni a zsebünkből egy festésért! Mikor annyi mindent tettünk meg nekik teljesen ingyen! Szarrágó prolik!