Ha minden felesleges elemet és halandzsát lekaparunk a ballib eszméről, egyetlen egy állításhoz jutunk: van olyan alternatíva, mellyel Magyarország bekerülhet a nyugati magállamok közé.
Tegyük félre azt a történelmi tény, hogy Magyarorszég utoljára nagyjából 600 éve tartozott a magállamokhoz! S azt is hagyjuk, vajon jó lenne-e magállamnak lenni.
Nézzük csak azt: ez lehetséges-e egyáltalán!
A magállamok nemhogy nem növekednek, de még csökkennek is. Az ok: ha az elosztható vagyon kevesebb, a felek nem akarják a résztvevők számát még növelni is, sőt éppenhogy igyekeznek maguk közül is kiszórni egyeseket, hogy a bentmaradóknak több maradjon.
A legritkább esetben következik be a magállamok közé bejutás. Ennek a legtöbb esete a hidegháború alatt zajlott, amikor a nyugat kooptált politikai okokból több államot is, pl. Japánt és Görögországot, ill. meg volt engedve pár kelet-ázsiai államnak a fejlődés, lásd Tajvant, Dél-Koreát, Szingapúrt. Viszont kiesni a magállamok közül könnyű, erre a tankönyvi példa Argentína, de az utóbbi 20 év eredménye Görögország és Portugália kihullása, s még Spanyolország, sőt még Olaszország sincs messze ettől a „lehetőségtől”.
Pár térkép: zöld – fejlett államok, kék – feltörekvő államok, sárga – fejlődő államok, piros – alulfejlett államok
Érdekes: Európában nincs „piros” állam, Amerikában 1 van: Haiti. A „piros” államok zöme Afrikában van.
Az összes zöld állam Nyugat-Európában és Észak-Amerikában van, plusz Ausztrália, Új-Zéland. A kivételek: pár muszlim olajállam, Japán, Dél-Korea, Szingapúr, Tajvan.
