Moziban Havannában

By | 2021-08-31

A kevés lehetséges szórakozások egyike Kubában a 80-as években a mozizás volt. A kubai kommunista cenzúra a magyarnál jóval engedékenyebb volt, három kategórián – kemény horror, pornó, Kubát érintő antikommunista tematika – kívül minden engedélyezett volt, sőt az állam azonnal behozott minden új amerikai filmet az országba, természetesen illegálisan, az amerikai embargó miatt: de ez amerikai embargó könnyedén meg volt kerülhető Panamán keresztül, ráadásul akkor még létezett a Panamai Csatorna Övezet is, mely egyenesen vámmentes kereskedelmet biztosított.

A mozizást nagyon támogatta a kubai állam. Ez abból is látható volt, hogy a mozik a kórházakkal azonos védelmet élveztek az áramszünet alól – Kubában egyébként folyamatos áramszünet volt, jellemzően 2-óránként volt áram, aztán 2 óra áramszünet volt. Tehát a mozikban mindig volt áram.

A normál mozi nyitvatartás délután 14 órától volt hajnali 2-ig. S ez szó szerint folyamatos üzemmódot jelentett: azaz filmhíradó, film, majd ugyanez végig bármilyen szünet nélkül. A villany se lett soha felgyújtvam cxsak hajnali 2-kor, záráskor. S a mozijegy érvényes volt egész napra, azaz akár többször is végig lehetett nézni a filmet. Továbbá: a moziterembe bármikor be lehetett menni, nem csak a film kezdetekor.

Ismeretlen jelenség Kubában a helyjegy, azaz bárki bárhová ülhet a terembem, ahol van szabad hely.

Volt aki nem is a film miatt ment be a moziba, hanem a meleg elől menekült be a klímaberendezéssel hűtött terembe. A hűtés kubai szokás szerint 16-18 fokot jelentett, szóval érdemes volt meleg ruhát vinni a mozizáshoz.

A mozitermek utolsó sora – hallgatólagosan – szerelmespároknak volt fenntartva. Udvariatlanságnak számított, ha egyedülálló ember vagy nem-pár ide ül. Minden ellenkező híresztelés ellenére, a kubai lányok szégyellősek, s amit megengedtek a mozi békés sötétjében a párjuknak, azt nem engedték volna meg egy parkban ülve a nappali világosságban, szóval ezért egyes párok szintén nem a film miatt mentek moziba.

A legtöbb havannai mozi rendkívül modern, szép épület volt, a 40-es és 50-es években épültek, kb. abban a stílusban, mint a budapesti Uránia mozi, azaz kiváló hangosítás, kényelmes ülőhelyek, s belsőépítészetileg is nagyon szép.

Ami visszás volt: a hatalmas üres előterek. Ezek ugyanis még a régi rendszerre lettek tervezve, azaz boltok, étel- és italárusok részére. A kommunista Kubában viszont már nem volt mit árusítani, így üres pultokat látott az ember bemenetkor.

Ahol laktam, a legközelebbi mozi a Trianón nevet viselte, utalva a párizsi palotára. A “Trianón” ejtése spanyolul ahogy franciául, azaz a hangsúly az utolsó szótagon. A spanyol helyesírás mindig jelöli a hangsúlyt, de ennek módja első hallásra kicsit bonyolult:

  • ha a hangsúly nem az utolsó vagy utolsó előtti szótagon van, akkor a hangsúlyos szótag magánhangzóján ékezet van, tehát pl. az “América” szóban a hangsúly hátulról a harmadik szótagon van;
  • ha a hangsúly az utolsó vagy utolsó előtti szótagon van:
    • ha a szó magánhangzóra vagy n-re vagy s-re végződik, az ékezet csak akkor van kitéve, ha a hangsúly az utolsó szótagon van, tehát pl. a “Cuba” szóban a hangsúly az utolsó előtti szótagon van, a “Perú” szóban viszont az utolsó szótagon,
    • ha a szó nem magánhangzóra vagy n-re vagy s-re végződik, az ékezet csak akkor van kitéve, ha a hangsúly az utolsó előtti szótagon van, tehát pl. “Fidel” – a hangsúly az utolsó szótagon van, de “Chávez”, mert a hangsúly az utolsó előtti szótagpn van;
  • ha a szó egy szótagból áll, akkor az nyilván hangsúlyos, de a fenti szabályok nem érvényesek: csak akkor van kitéve az ékezet, ha ennek jelentéskülönböztető szerepe van;
  • a fentiekbe belezavarhatnak még a nem-kettőshangzó összetorlódott magánhangzók, ezt nem részletezném, a lényeg: az ékezet ott olyankor is kell, amikor az általánosan szabályok szerint nem kellene ékezet, lásd “Hungría” (=Magyarország), azért van az i-n ékezett, hogy jelezze, ez nem “ia” kettőshangzó, hanem hangsúlyos i és hangsúlytalan a.

Ebben a moziban én összesen kb. 100-szor jártam. Egy időben annyira megszoktam a folyamatos vetítést, hogy bementem bármikor, elkezdtem nézni a filmet mondjuk a közepén, majd jött a híradó, aztán megnéztem a film elejét is: néha vicces volt, ahogy aztán fejben összeállt az egész film.

Ez a mozi havannai mércével kicsi volt, “alig” 1000 férőhellyel. Volt Havanna legbelsőbb központjában egy 6500 férőhelyes mozi is. Ahhoz hasonlót azóta se láttam.

a Trianón mozi Havannában