Röviden: Puzsér cikke marhaság.
A modern liberális meghatározása a művészeti szabadságnak: mindent szabad, ami tetszik a liberálisoknak, s persze semmit se szabad, ami nem tetszik nekik, mert ez viszont visszaélés a szabadsággal.
Salman Rushdie természetesen nem a művészi szabadság üldöztetésének áldozata, hanem egy ostoba gyalázkodó provokátor, akinek annyira merész volt, hogy mert a hatalomnak tetsző módon gyalázkodni, mely aztán évekig testőröket rendelt védelmére.
Az igazi merészség nem ez, hanem az, ha az ember kockáztat is valamit.
Rushdie ott hibázott, hogy azt hitte, 35 év múltán elfelejtették neki amit csinált. Tévedett. Ennyi az egész.
Arra azért kiváncsi lennék, mi lenne, ha egy iráni vagy libanoni antiszemita karikaturista nyugaton a művészi szabadságra hivatkozna. Persze ez nem történhetne meg, eleve a művészi szabadság nyugaton nem létezik, hiszen a hatalommal való egyetértés joga nem szabadság.
Nem vagyok az iszlám híve semmilyen tiszten – tulajdonképpek csak az ateizmussal összehasonlítva látok pozitívumot az iszlámban -, azonban a modern liberális iszlamofóbiát szimplán gusztustalannak tartom, különösen ha az direkt sértően gyalákodó.
Maga Rushdie meg lényegtelen alak. Másodrendű író, akit évtizedek óta érdemtelenül sztárol a liberális elit. Értéke nulla.
Rushdie német verzióját, Julius Streichert Nürnbergben 1946-ban felakasztották. Nem azt mondom, hogy ezt érdemelné Rushdie, inkább azt, hogy Streicher se érdemelte ez, pedig ő is pont olyan gusztustalan alak volt, mint Rushdie.
