Annak idején egyik első heves vitám jövendő múzsámmal arról volt, hogy szerinte vannak nagy és kis pénzek. Lásd a kubai peso és az USA-dollár „nagy”, míg a spanyol peseta és magyar forint „kicsi”.
Én ezen nagyot röhögtem, csípőből tagadva az egész naív elméletet.
Aztán gyorsan rádöbbentem, a megfogalmazás talán naív, mégis igaz a mögöttes tartalom.
S tanulmányozni kezdtem a kérdést. Akkoriban numizmata is voltam, így volt elég ismeretem. Ráadásul megvolt a szabványos numizmata katalógus (a Pick-féle, nincs köze a szegedi szalámihoz).
S tényleg: kiderült van valami rejtélyes nemzetkaraktreológia! Minden nép „nagy” egységekkel kezd, azaz nemzeti valutájából 1 egység már jelentős érték, s van váltópénz is, melyet az emberek megbecsülnek. A legnagyobb címlet pedig jellemzően alig 50-100. Aztán az inflációval a népek 2 csoportra oszlanak:
- akiket nem zavar az egységek értékének csökkenése, elfogadják, hogy pénzük „kicsi” lett,
- s akiket nagyon zavar pénzük kicsisége, így nullákat vágnak le a pénznemükből, hogy az ismét „nagy” legyen.
A bolgár leva tipikusan a nullavágós pénznemek egyike. A bolgár ember nem szereti a sok nullát. 1881-ben lett bevezetve, s azóta 3-szor lettek nullák levágva: 1952-ban 2 nulla, 1962-ben 1 nulla, s végül 1999-ben 3 nulla. 1 mai leva = 1 millió legrégebbi leva. Most 1 leva = 200 Forint, de ha nem lett volna a folyamatos nullalevágás, akkor 1 Ft = 5000 leva lenne az árfolyam. Persze teljesen mindegy: az érték ugyanaz lenne, csak a számok különböznek.
A magyar ember viszont szereti a nullákat. A nullák csakis pénznemcserekor vágódnak le. 1927-től jött a pengő, 1 pengő = 12500 korona, a korona legnagyobb címlete előtte az 1 milliós volt. Aztán a pengő tartott 1946-ig, a világ legnagyobb inflációját produkálva a végén (pár éve a zimbabwei dollár majdnem legyőzte a pengő inflációját, de végül csak a második helyet érte el). A legnagyobb forgalomba is kiadott pengő bankjegy a 1020 pengős volt, melyet az egyszerűség kedvéért 100 millió billpengőnek neveztek (egyébként 100 trilliónak kellett volna mondani, ami nehézkes).
Aztán 1 forint a bevezetésekor 400 ezer kvintillió pezsgőt ért, ez volt a hivatalos átváltási árfolyam, bár a gyakorlatban nem volt átváltás. Ugyanis ez a legnagyobb bankjegyből 4 millárd darabnak felelt meg, így senki se váltott át semmit, mert nem volt mit, senkinek se volt ennyi pénze (eleve ennek a súlya 3-4 ezer tonna lett volna). Az én nagyszüleim pl. a padláson tartották „pénzüket”, s évekig használták tűzgyújtáshoz, meg a gyerekek játszottak velük.
Azóta növekednek a nullák forintban, s ez senkit se zavar különösebben.
