Van ez a sajátos típusú „zenekar”.
Valós hívei nincsenek, ugyanis az emberek egyöntetűen arra jutnak, ez a zene egyszerűen rossz, tehetségtelen, izzadságszagú.
Viszont akadnak emberek, akik egyetértenek a társaság által hirdetett politikai állásponttal, így csak emiatt – továbbra is tudatában, hogy a zene minősíthetetlenül szar – úgy tesznek, mintha tetszene nekik a zene.
Egyes progresszív körökben egyenesen kötelező úgy tenne, mintha jó lenne ez a produkció.
Ebből aztán kiválóan megélnek a „művészek”. Mindig azt mondják, amit a Párt éppen hallani akar, mindig mindenben egyetértenek a hivatalos nyugati fősodorral. Alapvetően kőkeményen küzdenek a normalitás ellen, annak minden formájában.
Az orosz nép gyorsan felismerte a jelenség gyökerét és lépett. Csak ki kellett várni, hogy a csoport túlmenjen a törvényes határon, majd már könnyű volt lesújtani rájuk. Ez 2012-ben jött el, amikor az együttes tagjai megszentségtelenítettek egy templomot, ezzel elkövetve a vallási alapú gyűlölködés bűncselekményét. Azóta az együttes halkabb, óvatosabb: hatott a rövididejű börtönbüntetés.
Persze nyugaton kaptak kb. 100-150 díjat, abból a típusból, amit tucatra osztogatnak a liberális megmondóemberek egymás között. Ez Magyarországon is ismert ballib hagyomány: háromtagú „zsűrik” időnként „összeülnek”, aztán egymásnak ítélnek mindenféle értéktelen, de a liberális médiák által felmagasztalt kamudíjakat, pl. Minőségi Gágogás díj, Tolerasztia díj, Kutyát Se Érdeklő Halandzsázásért díj, meg persze a Pulicer és társai, a Kuvaszcer és a Németjuhászcer.
Ezek a díjak persze hasznosak: az egyszerű orosz ember ezekből tudja, hogy akinek ilyen díja van, az a haza aktív ellensége.
Egyébként igazi bátorság ahhoz kellene, hogy valaki aki pl. egyetért Pussy Riot politikai nézeteivel, ki merje mondani „ez nem értékes művészet”. Én igyekszem e szerint élni: sose mondom jónak azt, amit jónak kellene mondanom más ok miatt. Ez az igazi független, értelmiségi hozzáállás.
