Miután Navalnij kamumérgezésének narratívája elbukott, hsizen alig akad ember a világon, aki elhiszi, hogy az orosz titkosszolgálat képtelen valakit megmérgezni, ha ez a célja, visszatértek a dolgok a rendes kerékvágásba.
Időnként szerveződnek kislétszámú – ballibául: giga – tüntetések. A múlt hónap végére sikerült nagy nehezen összetrombitálni 15 ezer embert. Ez még Budapesten se számítani hatalmasnak, még kevésbé az a Budapestnél 5-ször nagyobb Moszkvában.
Mivel egy ilyen méretű tüntetéssel semmi se érhető el, a szervezők mindig igyekeznek direkt törvényt sérteni, hogy a hatóság kénytelen legyen beavatkozni. Aztán lehet majd a nyugaton napokig beszélni a rendőri „erőszakról”. Eleve ezek a tüntetések csakis a nyugat számára készülnek.
Oroszországban a liberális nézetek népszerűsége 5-10 % közötti. Ennél több az orosz történelemben csak különleges pillanatokban volt: a I. vh. végén a káosz kapcsán és a gorbacsovi tombolás utáni káosz kapcsán. A sikeres putyini politika miatt manapság ez közelebb van az 5 %-hoz, mint a 10-hez.
Navalnij személye egyébként jó választás a CIA és Soros által. Minden korábbi orosz „ellenzékvezér” túlságosan nyugatpárti ás kristálytiszán hazaáruló volt. Navalnij legalább egyes ügyekben nem a hivatalos nyugati propagandát nyomja, pl. a Krím kérdésében az orosz állásponthoz közeli nézeteket hangoztat. Ezzel arra számítanak gazdái, nagyobb népszerűségre lesz képes szert tenni.
Csakhát Oroszországban nincs rendszerváltó hangulat:
- a nyugatpárti, liberális oroszok éppenhogy középosztálybeliek, nem szegények,
- a szegények pedig nem potenciális Navalnij-hívek, ők tudják mi történik, amikor az orosz kormány liberális: a szegénység hatalmas, emlékeznek még a 90-es évek életszínvonalára,
- az értelmiség meg örül: ekkora szólásszabadság még sose volt az orosz történelemben, mint ami manapság,
- s akinek nem tetszik Putyin, azok számára még így is Putyin a kisebbik rossz a Navalnij-félékhez képest.
