Nem vagyok homofób, de…

By | 2021-06-21

A magyar “jobboldal” lassan belesétál egy csapdába.

Először is elkezdte használni a “meleg” szót, bár még nem teljeskörűen, de egyre nagyobb gyakorisággal. A “meleg” viszont egy fertőzött, nem semleges szó, nem szabadna használni. Van helyette “homokos”, ha pedig teljesen semlegesek és hivatalosak akarunk lenne, akkor “homoszexuális”.

A “meleg” szó ugyanis egy pozitív szó, eredetileg a hőmérsékletre utal, “meleg ruha”, “meleg szoba”, “meleg víz”, csupa jó dolog, továbbá átvitt értelemben: “családi meleg”, “meleg érzés”, stb., ki lenne ezek ellen? S így ki lenne “melegellenes” is? A jó ellen lenni miféle dolog?

Itt sajnos visszaüt a magyar nyelv sajátossága, hogy igyekszik az idegen szavakra magyar megfelelőt találni. A “meleg” ugyanis az angol “gay” fordításaként lett kitalálva (eredetileg az angol “gay” jelentése egyébként “vidám”). Más nyelvekben – ahol kevésbé szorítják ki az idegen szavakat – egyszerűen átvették az angol szót (pl. spanyolul “gay”, oroszul “гей”), ami kisebb rossz, így megmarad az a tudat, hogy ez valami “idegen” dolog.

A másik a “homofóbia” szó. Egyre több egyébként normális embertől hallom: “nem vagyok homofób, de”, majd elmagyarázza más szavakkal, hogy ő homofób. Dehát miért kellene átadni a “homofóbia” szót a homoklobbinak? Miért kellene elfogadni, hogy azt jelenti “homokosok gyűlölete”? Erre az égvilágon semmi ok nincs.

Mivel most van a foci EB, íme egy focihasonlat: a fentiekben leírt magatartás olyan mintha egy focicsapat folyton csak reagálna az ellenfél játékára, s egyedül arra számítana, hogy majd egyszer csak figyelmetlen lesz az ellenfél, de sose szervezne saját támadást, ki se dolgozna saját játéktervet. Ez az esetek 99 %-ában a biztos vereség receptje.