A magyar „jobboldal” lassan belesétál egy csapdába.
Először is elkezdte használni a „meleg” szót, bár még nem teljeskörűen, de egyre nagyobb gyakorisággal. A „meleg” viszont egy fertőzött, nem semleges szó, nem szabadna használni. Van helyette „homokos”, ha pedig teljesen semlegesek és hivatalosak akarunk lenne, akkor „homoszexuális”.
A „meleg” szó ugyanis egy pozitív szó, eredetileg a hőmérsékletre utal, „meleg ruha”, „meleg szoba”, „meleg víz”, csupa jó dolog, továbbá átvitt értelemben: „családi meleg”, „meleg érzés”, stb., ki lenne ezek ellen? S így ki lenne „melegellenes” is? A jó ellen lenni miféle dolog?
Itt sajnos visszaüt a magyar nyelv sajátossága, hogy igyekszik az idegen szavakra magyar megfelelőt találni. A „meleg” ugyanis az angol „gay” fordításaként lett kitalálva (eredetileg az angol „gay” jelentése egyébként „vidám”). Más nyelvekben – ahol kevésbé szorítják ki az idegen szavakat – egyszerűen átvették az angol szót (pl. spanyolul „gay”, oroszul „гей”), ami kisebb rossz, így megmarad az a tudat, hogy ez valami „idegen” dolog.
A másik a „homofóbia” szó. Egyre több egyébként normális embertől hallom: „nem vagyok homofób, de”, majd elmagyarázza más szavakkal, hogy ő homofób. Dehát miért kellene átadni a „homofóbia” szót a homoklobbinak? Miért kellene elfogadni, hogy azt jelenti „homokosok gyűlölete”? Erre az égvilágon semmi ok nincs.
Mivel most van a foci EB, íme egy focihasonlat: a fentiekben leírt magatartás olyan mintha egy focicsapat folyton csak reagálna az ellenfél játékára, s egyedül arra számítana, hogy majd egyszer csak figyelmetlen lesz az ellenfél, de sose szervezne saját támadást, ki se dolgozna saját játéktervet. Ez az esetek 99 %-ában a biztos vereség receptje.
