Nemigen lesz független Katalónia

By | 2024-05-19
Megosztás:

A magyar médiák eléggé félretájékoztatnak katalán ügyekben.

Alapvetően az a kép van kialakítva az olvasókban, mintha lenne egy egységes függetlenségpárti katalán nép, s valami spanyol ellenerő, mely ez ellen fellép.

Egy spanyol napilap térképe az eredményekről, melyik párt lett győztes járás/kerület szinten:

zöld: J, piros: PSC, narancs: ERC, kék: A

Regionális eredmény összesítve:

  • Függetlenségpártiak:
    • J: Junts (középjobb) – 22 % / 35 mandátum,
    • ERC: Esquerra (középbal) – 14 % / 20 mandátum,
    • CUP: CUP (szélsőbal) – 4 % / 4 mandátum,
    • A: Aliança (szélsőjobb) – 4 % / 2 mandátum;
  • Függetlenségellenesek:
    • PSC: a szocialista párt (fő országos középbal párt) helyi részlege – 28 % / 42 mandátum,
    • PP: a Néppárt (fő országos középjobb párt) helyi részlege -11 % / 15 mandátum,
    • V: Vox (szélsőjobb) – 8 % / 11 mandátum,
    • C: Comuns (szélsőbal) – 6 % / 6 mandátum.

Persze nem lehet egyik oldalt se egybeszámolni, hiszen az eltérések sokfélék, a függetlenség támogatása vagy ellenzése még nem teszi elfogadhatóvá egymás számára az adott pártokat.

Mégis fontos adat, hogy a lakosság megoszlik a kérdésben kb. fele-fele arányban, de azért kicsivel magasabb a függetlenséget ellenzők tábora, az arány nagyjából 55:45.

Jelenleg a katalán kormányt a Junts és az Esquerra koalíciója alkotja, de nincs parlamenti többségük. Most ami várható a spanyol elemzők szerint: a PSC az országos helyzetet fogja lemásolni, ahol a középbal a szélsőballal alkot koalíciót, azaz a PSC és a Comuns koalíciója várható, melyhez megnyerik az Esquerra támogatását.

A logikus kérdés kívülről nézve az lenne: mik az etnikai viszonyok? Viszont ez a kérdés itt értelmezhetetlen. Erős hasonlóság van itt az orosz-ukrán és orosz-belarusz helyzethez, azaz sok esetben egyszerűen nem lehet egyértelműen megmondani ki milyen nemzetiségű.

Amit tudni lehet: minél kisebb egy település, annál erősebb ott a katalán nyelv.

Az önbevalláson alapuló statisztika szerint a nyelvismeret:

  • spanyol: az emberek 47 %-ának anyanyelve, a lakosság 100 %-a képes érteni és beszélni,
  • katalán: az emberek 36 %-ának anyanyelve, a lakosság 95 %-a képes érteni és 80 %-a képes beszélni,
  • az emberek 11 %-a kettős, spanyol-katalán anyanyelvűnek mondja magát.

Viszont az anyanyelv nem jelent feltétlen nemzeti érzelmet, ahogy hiánya se jelenti a másik hiányát. Egy másik felmérés a nemzeti önazonosságot vizsgálta, itt a következő eredmény lett:

  • 38 % – nemzeti identitású, azaz „katalán vagyok”,
  • 36 % – regionális identitású, azaz „spanyol és katalán vagyok”,
  • 12 % – országos identitású, azaz „spanyol vagyok”,
  • 8 % – nem foglakoztatja ez a kérdés,
  • 6 % – külföldi identitású (bevándorolt idegenek, a 3 legnagyobb migráns csoport Katalóniában az arabok, a románok, s az angolok).

A következtetés: míg a „nemzetiek” szinte mind függetlenségpártiak, az „országosak” meg függetlenségellenesek, a regionális tudatú emberek döntik el a kérdést.

Magyar szemmel persze nem igazán érthető, hogyan lehet valaki egyszerre több nemzetiségű, hacsak az illető nem vegyes házasságból származik. Itt viszont ez teljesen természetes – ahogy az orosz-ukrán esetben is -, egyszerűen a történelem így alakult. A modern spanyol állam alapja Kasztília és Aragón szövetsége a XV. században. A katalán nacionalizmus viszont Aragónból vezeti le magát. Azaz a kérdést bárhogy lehet nézni: úgy is, hogy a kasztíliaiak „spanyolok” néven meghódították a katalánokat, de úgy is, hogy a katalánok a spanyolok részei lettek.