Sosem hittem volna, hogy eljön a pillanat – a magyar választásokon a szavazat leadása bonyolultabb lesz, mint a bolgár választásokon. De bekövetkezett.
Könnyű volt kezdetben: kizártam a szélsőbalt és a szélsőjobbot, elvi okokból ilyenekre nem szavazok. Ezzel kizártuk a Jobbikot, a Munkáspártokat, a 4K-t, Mebalt, Zöld Baloldalt, s a többi hasonlót.
Az utóbbi 15 év – s különösen a utóbbi 3 – bizonyította, hogy a Fideszt is ki kell zárni. Bár nem szélsőséges párt, az általa képviselt modell abszurd, értelmetlen és kudarcra van ítélve. A latin-amerikai politikában sem vonzott se Perón, se Chávez, szóval ugyanezt magyar szinkronnal sem kérem. S bár Fehéroroszországban ez a modell működik, nem hinném, hogy hosszú távon működőképes lenne.
Jött Gyurcsány. Leszámítva 2004-es idegenellenes nacionalista bűnét, még reménység volt az új DK. Gazdaságpolitikai elképzelései rendben vannak. Azonban gyorsan kiderült: nem őszinte, hazug és destruktív. Akkor iratkoztam le támogató listájukról, amikor kimondták: támogatják a „meleg” „házasságot”. Hát, ezzel ki is írták magukat a rendes emberek köréből. Jól tettem, idén már fel is fognak vonulni a magyar homoklobbi rendes évi hisztériáján.
Jött Bajnai. A kezdeti pozitív jelzések után jött hiba hiba hátán. Szövetség az anarchista-nihilista Millával és az LMP rosszabbik felével, majd tolódás a demagógia és a populizmus felé.
Az MSZP hozzájuk képest jobb. Kicsit amolyan ellen-Fidesz, light változatban. De nagyon nehezemre esne rájuk szavazni. Bár ezt nem zárnám ki teljesen.
Váratlanul reményt keltett a maradék LMP jobboldali fordulata. Bár az LMP zöld alapeszméit ostabaságnak tartom, ez a fordulat – különösen az eddigi legjobb magyar köztársasági elnök, Sólyom László közelebbi bevonása a pártba – erős reményt kelt. Talán így eljut az LMP oda, hogy a legkisebb rossszá váljon.
De csodálkoznék, ha ők kivételesen nem szúrnák el ezt a lehetőséget az elkövetkező hónapokban…