Mindig a „nincs más út” eszme képviselőit utáltam a legjobban.
Ma már, újbalos köröjben egyenesen kultusza van a nincsmásutasok kiröhögésének, rövidítése is lett az eszmének, lásd TINA (There Is No Alternative). Most ez teljesen független attól, hogy éppen az újbalosok azok, akik amint hatalmat kapnak kezükbe, a leggyorsabban simulnak be a TINA-logikába.
Belesimulás. Ennek kapcsán fontos megjegyezni, más a belesimulás és más az alkalmazkodás. A kisember mindig minden rendszerhez alkalmazkodik. Meséltem már családi példámat: az anyai nagyapám 15 éven belül felesküdött Horthyra, Szálasira, a Köztársaságra, s a Népköztársaságra. Miközben egyiknek se volt a híve, egyszerűen az volt a hozzáállása: jelenleg ez a magyar állam, így ehhez kell alkalmazkodni.
Belesimulás alatt meggyőződéses alkalmazkodást értem. Akik hittel vallották 40 éve a szocializmus megdönthetetlenségét, s akik ma meg az euroatlantista és a liberálisdemokrata eszme örökkévalóságát hirdetik.
A legviccesebb: amikor változik a paradigma, s a régi nincsmásikút helyére új nincsmásikút lép.
Egyébként meg mindig van más út.
