Nyaral az alsó-középosztály

By | 2022-08-15

Kimaradt az előző cikkből: a török üdülőövezetben balkáni állapotok uralkodnak. Nem mint magyar sértés, hanem ténymegállapításként van ez.

Ha ugyanis húzunk egy vonalat, mely északnyugaton indul, mondjuk Skandináviában, s délkeleten, mondjuk Bangladesben ér véget, akkor az egyik vég a tökéletes rend, míg a másik a tökéletes káosz. Az emberi természet azonban utálja mind a teljes rendet, mind a teljes káoszt, a legjobb valahol középen van.

A Balkán nagyjából az a hely, ahol a káosz kissé domináns, de csak kissé. Magyarország – és Közép-Európa általában – meg az, ahol a rend dominál, de megint csak kissé. Alapvetően mind a kettő megfelel az emberi természetnek.

Tehát Törökország tipikusan balkáni. A legjobban a közlekedésben látszik: azaz a zebra nem számít az autósoknak, nem adnak elsőbbséget a gyalogosoknak, viszont cserébe a nem zebrán átkelő gyalogost is tolerálja az autós. A közmegállapodás az, hogy a szabályt nem tartja be senki, de azért mindenki figyel a másikra közben.

Erről egy 70-es évekbeli vicces, de igaz történet. Amikor beindult a radikális feminizmus nyugaton, az egyik adat a női szabadságra az volt, hány nő él házasságon kívüli párkapcsolatban. S jött a döbbenet: Európában az aranyérmes Törökország, ami pedig nem éppen egy feminista ideál. A lényeg persze éppen az adatok összehasonlíthatatlansága és a definícióprobléma. A magyarázat: Törökországban a valóságban a párkapcsolatban élő nők 99+ %-a házasságban élt a 70-es években, csak éppen a legtöbb vidéki házaspár nem ment el az anyakönyvvezetőhöz, csak a helyi muszlim egyházköségben rendezett esküvőt. Ezek az emberek mindenki számára házasok voltak, kivéve az államot, mely csak az állami anyakönyvvezető előtti házasságot ismerte el házasságnak.

De vissza az eredetihez. Szóval ott tartottam, hogy nyaral az alsó-középosztály a török “Riviérán”. Az orosz kényszerből, mert olcsó desztináció Törökországon kívül egyedül még Egyiptom és Tunézia, az összes többi kedvelt orosz célpont kiesett a szankciók miatt. Szóval mindenki e 3 célpont valamelyikére megy.

A felső-középosztály persze most is válogathat, de azok a célpontok már túl drágák a szerényebb anyagiakkal rendelkezők számára, lásd Indonézia, Thaiföld, Tanzánia, Seychelles-szk., Maldív-szk., Mauritius, stb.

Mauritius pl. annyira elitista, hogy nem kaphat leszállási engedélyt “fapados” légitársaság, s tilos az “AI” 4 csillag alatt.

Az alsó-középosztály álma pedig éppen az AI, ami nem azt jelenti, hogy “artificial intelligence”, hanem azt, hogy “all inclusive”, magyarul minden étkezés svédasztalos, s minden étkezés már benne van a nyaralás teljes árában. Magyarul: előre mindent kifizetek, csak valami költőpénz kell.

A 90-es évek orosz turistája már a múlté. Ő volt az, aki rohamot kapott a svédasztaltól, s a zsebeit is igyekezett étellel megtölteni, ha svédasztalhoz került. A mostani orosz turista már a nyugatival azonosan viselkedik, még a tányérja közepére csak egy kis salátát tévő orosz nőt is láttam már. Amiról azonban meg lehet ismerni az oroszt az a külső: a magatartás már nem más, de a kinézet messze nem nyugatias. Az orosz nőturista pl. korai reggelinél is teljesen ki van sminkelve, s persze magassarkúban megy a strandra is.

Persze mi is ilyen helyre mentünk. A 3-csillagos szállodánkban csak helyiek és kelet-európaiak voltak, 90 %-ban oroszok. Valami kötelező orosz tanfolyam lehetett, mert még a török takarítónő is oroszul szólt hozzám “kicserélem a törülközőket és kidobom a szemetet” mondattal, amikor egyszer bekopogott.

Múzsám hasonló élménye: angolul kért egy pohár bort (az alkohol is ingyen van az AI-ben, de nem svédasztalos, külön kérni kell a bárpultos pincértől), a pincér nem értetette, mire elismételte oroszul, amit a pincér már azonnal megértett.

Egyébként volt sok nyugati turista is, nagyrészt hollandok – vagy belgák, nem tudok különbséget tenni a belgiumi és a hollandiai holland beszéd között. Ők viszont inkább az első sorbeli, közvetlenül a parton lévő szállodákban laktak, s nem éltek AI-vel. Az igazán menő dolog ugyanis csak a svédasztalos reggeli, minden más meg étlapról. Hiszen a svédasztal mindig alacsonyabb minőség, még a 4-5 csillagos szállóban is, nem beszélve a 2-3 csillagosról.

Az idősebb nemzedékbeli turistáknál máig más a kelet-európaiak és a nyugat-európaiak arckifejezése. A nyugati jellemzően unottan bámul, míg a keleti kissé feszült.

Magyarokat egyszer láttam. Ősi magyar szokás szerint az árfolyamról tanakodtak. Álltak egy kirakat előtt, s megpróbálták átszámolni az árat. Majdnem odaszóltam nekik “szorozd meg 20-szal, kb. annyi forint”, de végül inkább maradtam inkognitóban.