Objektivisták

By | 2022-02-22

Liberális-konzervatív koromban ingadoztam az objektivizmus és a kereszténydemokrácia között. Az utóbbiról sokszor írtam, rémes téveszmének tartom. De az előbbi még rémesebb téveszme.

Az egész objektvizmus tulajdonképpen egy regényből van, címe Atlasz megvonta a vállát, szerzője az Amerikába vándorolt orosz zsidó Ayn Rand (eredetileg: Alisza Rozenbaum), aki személyesen látta a szovjet rendszer kezdeti lépéseit – 1925-ig Oroszországban élt -, ez annnyira megutáltatta vele a marxizmust, hogy csinált egy ellen-marxizmust.

Rand gyakorlatilag sorra vette Marx alapvető eszméit, majd mindegyiknek pont a szöges ellentétét állította, ebből lett az objektivizmus, íme az alapok:

  • Marx szerint a társadalom célja a közjó megvalósítása, Rand szerint a társadalom legjobbjai szabadságának kiteljesítése,
  • Marx szerint minden értéket az emberi munka hoz létre, Rand szerint a vállalkozók és feltalálók esze,
  • Marx szerint az ideális társadalom alapja az együttműködés, Rand szerint a józan irigység,
  • Marx szerint a szabadság gátja a magántulajdon, Rand szerint a magántulajdon a szabadság kifejeződése,
  • Marx szerint az ideális társadalom a végső kommunizmus, képesség-szükséglet alapon, Rand szerint a szabadversenyes kapitalizmus, minimális állami szereppel.

Ayn Rand főműve persze mestermunka. Történetként is jó, az idealizált szereplők és a fő rögeszme ismételgetése ellenére. Ez utóbbi: az objektivizmus tüzet okád az önzetlen segítségre, így minden helyzetben, amikor a pozitív szereplők segítenek egymásnak, alá van húzva, hogy ezt mindenki önérdekből teszi.

A története egy bekezdésben. Amerikában erősen balos – bár nem kommunista – kormányzat kerül hatalomra, mely kitűzi a cél, hogy legyen igazságosabb társadalom, ennek értekében korlátozzák a vállalkozások szabadságát, bizonyos szintű tervgazdálkodást vezetnek be, erősítik az állami kontrollt. Egy bizonyos idő után a társadalom elitje – nagyvállalkozók, feltalálók, velük szimpatizáló értelmiségek – eltűnnek, elmenekülnek egy közös rejtekhelyre a Sziklás-hegységben. Az állam összeomlik.

A főszereplő Dagny Taggart, energikus, fiatal nő, aki apja vállalkozását próbálja irányítani, harcolva saját, a hatalom előtt lefekvő bátyjával – Rand saját magát írta itt bele a regénybe, bár ő maga sose volt vállalkozó.

a filmbéli Dagny

Randnak pechje volt: pont akkor halt meg, amikor tervei kezdtek megvalósulni Reagan és Thatcher alatt, majd pedig volt hazájában Oroszországban, Jelcin alatt.

Azt pedig mondanom se kell: ezek az eszmék sehová se vezetnek a zsákutcán kívül.

A magyar helyzetre jellemző: Magyarországon a kevés objektivista a ballib oldalon van, egy emberük még ballib parlamenti képviselő is volt az előző ciklusban (Kész Zoltán). Jelenleg ugyanő MZP mozgalmának egyik alelnöke. De meglepődne Rand, ha megtudná: Magyarországon ő “baloldalinak” számít…