Orosz naptár?

By | 2024-01-07
Megosztás:

Teljes zavar a juliánus naptárat orosz hagyománynak nevezni.

Amikor lett kereszténység, az I. században, azt a naptárat kezdte használni, ami akkor egyedüliként létezett: a római naptárat, melyet az i. e. I. században Julius Caesar reformált meg, ezért nevezték „juliánusnak”. Természetesen ez csak az I. római-zsidó háború (66-74) során lett kizárólagos, amikor a keresztények és a zsidók között immár teljes szakadás képződött – addig sok keresztény a zsidó naptárat használta.

A juliánus naptár egyetlen dologban különbözik a ma használatos gregoriánus naptártól, a szökőévek számításában: míg a juliánusban minden negyedik év szökőév, a gregoriánus esetében ez alól kivétel minden századik év, kivéve ha az egyben négyszázadik is (magyarul: 1900 nem volt szökőév, 2100 se lesz, de 2000 az volt).

Azaz az egyházi naptár egyezett az állami naptárral.

A XVI. századra kezdett zavaró lenni, hogy a túl sok szökőév miatt egyre csúszik a naptár a tényleges csillagászati helyzethez képest, a XVI. századra már a naptári tavasz 10 nappal korábban volt a ténylegesnél. Innen XIII. Gergely római pápa reformja: 1582-ben október 4. után rögtön október 15. lett, s meg lett változtatva a szököév-szabály.

A reform folyamatosan lett elfogadva az egyes országok által: Magyarország 1587-ben tért át a gregoriánusra (Erdély csak 1590-ben).

A legkésőbb az ortodox keresztény többségű államok tértek át, ők csak a XX. sz. elején: pl. Bulgária 1916-ban, Oroszország pedig 1918-ban. A legkésőbbi áttérő Görögország volt 1923-ban.

Amint ez megtörtént, azonnal felmerült a kérdés az ortodox egyházban: legyen hozzáigazítva az egyházi naptár az államihoz vagy sem. A hozzáigazítás mellett szólt a pragmatizmus, az ellenoldal mellett pedig az, hogy fontosabb az ünnepi ciklusok megszakítatlansága, mint a gyakorlati könnyebbség.

A kérdésben rendezett 1923-as összortodox megbeszélésen az a döntés született, hogy nem szabad megszakítani az ünnepi ciklust, azaz a nem rögzített dátumú ünnepeket mindenképpen a juliánus naptár szerint kell ünnepelni, de a rögzített dátumú ünnepek áttehetők. Mivel nem született konszenzus, így a döntés az lett: mindegyik autokefál és autonóm részegyeház maga dönthet, a kérdés kanonikus, nem dogmatikus, azaz senki se lesz eretnek vagy szakadár attól, hogy így vagy úgy dönt.

Így alakult ki a 2 tábor:

  • a réginaptáristák: akik maradtak a juliánus naptárnál,
  • az újnaptáristák: akik a rögzített dátumú ünnepeknél áttértek a gregoriánus naptárra, de a mozgó dátumúknál maradtak a juliánus naptárnál.

(Magyarul: a Húsvét az ugyanakkor van a régi- és az újnaptáristáknál, de a Karácsony a réginaptáristáknál 13 nappal később van, mint az újnaptáristáknál.)

Mivel az újnaptárizmus fő támogatói a görög egyházak voltak – azaz a konstantinápolyi, a ciprusi, s a görögországi -, ők azonnal bevezették az új naptárat. Ez alól az autonóm Athosz-hegy (szerzetesi közösség) képez máig kivételt, ők ragaszkodtak az eredeti hagyományhoz.

Őket követték a románok, majd az a 3 részegyház, melynek vezetése görög, bár a hívek nem azok: az albán, az alexandriai, s az antiochiai egyház.

Az egyetlen görög vezetésű, bár szintén nem görög tagságú részegyház, mely nem vezette be az új naptárat a jeruzsálemi egyház volt, arra hivatkozva, hogy ők az első egyház, így inkább ragaszkodnak az eredeti naptárhoz.

Az észt és a finn egyház addig az orosz egyház részei voltak, állami törvánnyel lettek elszakítva, s ők a gergoriánus naptárt vezették be, mágpedig a mozgó ünnepekre is.

A lengyel egyház szintén elszakadt Moszkvától, s áttért az újnaptáristákhoz.

A II. vh. előttig a helyzet tehát ez volt:

  • újnaptárista: Albánia, Alexandria, Antiochia, Ciprus, Görögország, Konstantinápoly, Lengyelország, Románia,
  • teljesen gregoriánus: Észtország, Finnország,
  • réginaptárista: mindenki más.

A II. vh. után új részegyházak alakultak. Moszkvától független lett az amerikai és a cseh-szlovák egyház, Belgrádtól pedig a macedón. Az amerikai és a cseh-szlovák egyház újnaptárista lett, a macedón maradt réginaptárista.

A bolgár egyház 1968-ban átment a réginaptárista táborból az újnaptáristába.

A Szovjetunió megszűnése után 2 országban az egyház sajátos módon 2-2 részre oszlott: Észtországban és Ukrajnában van 1-1 Moszkva-párti és Moszkva-ellenes szárny. Észtországban a hívők kb. fele-fele arányban oszlanak meg a 2 rész között, Ukrajnában pedig senki se ismer valós adatokat éppen mi van, a háború előtt a Moszkva-párti rész kicsit nagyobb volt.

Még egy fejlemény: a lengyelek 2014-ben visszaálltak a régi naptárra.

A mai helyzet tehát:

  • újnaptárista: Albánia, Alexandria, Amerika, Antiochia, Bulgária, Ciprus, Cseh-Szlovákia, Görögország, Konstantinápoly, Románia + Észtország (a Moszkva-ellenesek), Ukrajna (a Moszkva-ellenesek),
  • teljesen gregoriánus: Finnország,
  • réginaptárista: Athosz-hegy, Grúzia, Jeruzsálem, Lengyelország, Macedónia, Oroszország, Szerbia + Észtország (a Moszkva-pártiak), Ukrajna (a Moszkva-pártiak).

A kérdés – mivel nem dogmatikus – nem kizárólagos, azaz a legtöbb részegyház engedi, hogy egyes templomjaiban a másik naptárat használják a hivataloshoz képest. Az amerikai egyházban van nem kevés réginaptárista templom, de sok Oroszországon kívüli orosz templomban meg újnaptárista, sőt kevert is van: a budapesti Petőfi téri – Moszkvához tartozó – templomban pl. a nagyobb ünnepeket kétszer is tartják a különböző preferenciájú hívek miatt. (Lásd a templom háromnyelvű honlapját.)

A többi keleti egyház esetében a kérdés egyszerűbb. (Ezek azok, melyeket magyarul „ókeleti” néven szokás nevezni.) Ott a választás: réginaptárista vagy teljesen gregogoriánus. A jelenlegi állapot:

  • ráginaptárista: koptok, Eritrea, Etiópia,
  • teljesen gregoriánus: szírek, India, Örményország.

Itt is igaz azonban, hogy templom szinten ez változhat, de csak a gregoriánusok esetében fordul elő, hogy egyes templomok réginaptáristák, fordítva soha.

Ami biztos: teljesen abszurd, hogy ebből Ukrajnában politikai kérdést csináltak. A szintén keményen oroszellenes Észtországban senkinek se jutott eszébe, hogy a naptárnak politikai üzenete van.

S még abszurdabb orosz örökségnek nevezni a juliánus naptárat.

Mert az még rendben van, hogy az ukrán görögkatolikusok – mely a legnagyobb keleti-katolikus egyház – idén áttértek a juliánus naptárról a gregoriánusra, eddig éppen az volt a sajátos náluk, hogy katolikus részegyházként nem használják saját vezetőjük, a római pápa által bevevezett naptárat. De itt? Mikor az egyik identitáselem éppen az volt, hogy máskor ünneplik a Karácsonyt, mint a világ zöme.