Bár nem jellemző, azért még ortodox keresztény viccek is vannak. Itt a két kedvencem.
Ez nem is igazi vicc, mert valódi eset.
A templom hirdetőtábláján kevés a hely, így véletlenül egymásra csúszott két teljesen külön hirdetési cédula.
Az egyik szövege: „Vasárnapi iskola felnőtteknek. Ezen a héten meghívott teológus vendégünk „Mi a Pokol?” címmel tart előadást.”
A másik cédula, kicsivel lejjebb: „Tisztelt érdeklődő! Jöjjön be! Hallgassa meg kórusunkat!”
A plusz vicc az előző viccel kapcsolatban, hogy amikor elmeséltem az egyik templomban mise után, egy humorérzékhiányos kórustag visszakérdezett: „A mi templomunkban volt ez? Ennyire rosszul azért nem énekelünk…”.
S egy klasszikus vicc amerikai orosz emigránsoktól:
Utazik a vonaton két ismeretlen. Az egyik észreveszi a másikon, hogy egy orosz nyelvű ortodox könyvet olvas. Megkérdezi őt:
– Elnézést, de látom a könyvét. Maga ortodox?
– Természetesen.
– Nagyszerű. Én is az vagyok. Önök a juliánus vagy a gregoriánus naptárt használják?
– Természetesen a juliánust!
– Hála az Úrnak! Mi is.
– Az önök egyházmegyéje részt vesz ökumenikus találkozókon?
– Soha, soha!
– Az Isten áldja meg Önöket. Természetesen mi sem.
– Az Önök papja a templomon kívül utcai ruhában jár vagy reverendában, kereszttel a nyakában?
– Természetesen csakis reverendában, mindig kereszttel a nyakában!
– Hála az Úrnak, a miénk is.
– Az Önök papja borotválkozik vagy szakállas?
– Szakállas.
– Csodálatos! A miénk is.
– Az Önök templomában vannak ülőhelyek?
– Ülőhelyek? Ortodoxok vagyunk, nem frank-latin szakadár eretnekek! Természetesen semmi ülőhely nincs nálunk!
– Csodálatos, természetesen nálunk sincsenek istentelen ülőhelyek.
– Az önök temploma régiritualista vagy újritualista?
– Újritualista.
– Hála az Úrnak! Egy utolsó kérdés: van az Önök templomában olyan Szentháromság-ikon, mely az Atyát öregemberként ábrázolja?
– Igen, van.
– De hisz… maguk akkor eretnekek! A Pokol tüzében fognak mind perzselődni!
