Tartalomjegyzék itt.
*
Számok könyve (Mózes negyedik könyve)
- angol neve: Numbers
- szláv neve: Числа (az egyházi szláv kiejtésről itt)
- latin neve: Numeri (a latin ejtésről itt)
- görög neve: Ἀριθμοὶ (a görög ejtésről itt)
- héber neve: בְּמִדְבַּר (a héber ejtésről itt)
A hagyomány szerint Mózes munkája, a kritika szerint az V. században lett összeállítva.
Alapvetően ez egy történelmi jelentőségű könyv, kihatása a mára nulla körüli. Igyekszem a történet lényeget leírni, plusz kiemelve azt ami még érdekes. Minden egyéb töménytelen adat, felsorolás, valamint ma már nem alkalmazott szabályok aprólékos leírása.
Számba veszik a katonai szolgálatra alkalmas férfiakat. Számuk összesen 603550. Lévi törzséből nem számít ide senki, a léviták ugyanis nem harcolnak, ők Isten feladatait látják el.
Isten azért rendelkezik így, mert az eredetileg csak Mózes és Áron utódaiból kiépítendő papság nem elegendő számú, ezért Lévi törzse is papi szolgálatra lett rendelve, összesen 22 ezer férfi. A jogi alap: Istennek jár minden elsőszülött fiú, de erről Isten lemondott, helyettük a levitákat vette el szolgálatra. A többletet – kicsit több lett az elsőszülöttek száma, mint a levitáké, be kellett fizetni Mózesnek pénzbeni megváltásként.
Mózes beosztja a levitákat nemzetségek szerint, különböző szolgálatra, ezeket minden levita 20 éven keresztül végzi 30-50 éves kora között. A szolgáltra felkészülés 25 éves korban kezdődik. A kezdeti pillanatban a megfelelő korú leviták száma 8580 volt.
Isten több különböző törvényt határoz meg. Ami a szentségeket illeti, itt szigorú határok vannak, melyek megsértése halálbüntetést eredményez. A szerző részletesen leírja az egyes nemzetségeket, s ezek hozzájárulását a szent cselekedetekhez.
Érdekes a bizonyítatlan féltékenység szabályozása. Ilyen esetekben a pap feltételes átkot mond a nőre: ha az hat, akkor a nő bűnös, ha nem, akkor pedig ártatlan.
Megalapításra kerül a nazireátus intézménye: ez egyfajta ideiglenes szigorú fogadalom.
Isten megalapítja a Húsvét (Peszah) ünnepét az Egyiptomból kivonulás 1. évfordulóján.
A nép közben folytatja útját a Kánaán felé, isteni jeleket követve. A menetelés rendje szigorúan szabályozott.
Isten elmondja hogyan mutatja meg magát: a népnek sehogy, a kiválasztottaknak látomásokban, s csak nagyon keveseknek közvetlenül, itt egyedül Mózes ilyen.
Megismétlődik a korábbi – az előző könyvből ismert – jelenet: a nép elégedetlenkedik a rossz körülmények miatt, most már amiatt is panaszkodnak, hogy állandóan mannát kell enniük, bezzeg Egyiptomban milyen sokféle táplálék állt rendelkezésükre. Mózes segítséget kér Istentől, aki hatalmas fürjrajt küld a zsidók tábora felé, a madarak befogják, leölik, megsütik. Továbbá Isten megosztja a felelősséget mág 70 emberrel a nép vezetésében, így megkönnyítve Mózest.
Mózes hírszerzőket küld a Kánaánba. Amikor visszatérnek és beszámolnak a látottakról, az ott talált erős népekről, a nép fellázad Mózes és Áron ellen, új vezetőt akarnak választani, aki visszavezeti őket Egyiptomba. Csak egy kisebbség – az egyik hírszerző Józsué vezetésével – van ellentétes állásponton: ők ragaszkodnak ahhoz, hogy amit Isten megígért, az meg is lesz, tehát tovább kell menni a Kánaán felé.
Isten ki akarja irtani a lázadó népet, de Mózes lebeszéli. Szinte komikus ennek módja: „Ha most egy emberként elpusztítod ezt a népet, azok a népek, amelyek értesüléseket szereztek felőled, azt fogják mondani: Az Úr nem volt képes rá, hogy elvezérelje ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért hát lemészárolta őket a pusztában.„.
Isten megbocsát, viszont a lázadók közül senki se fog a Kánaánban élni.
Hamarosan újabb lázadás tör ki. Isten tesz igazságot Mózes hívei és a lázadók között: a lázadás híveit elnyeli a föld és tűz emészti el őket, összesen majdnem 15 ezer ember pusztul el.
A nép ismét zúgolódik elegendő víz hiánya miatt. Mózes és Áron is kétségbe esnek. Isten segít, vízet fakasztat Mózessel egy sziklából, de hitetlenségük miatt azzal bünteti őket, hogy ők nem léphetnek a Kánaán földjére.
A zsidókat nem engedi át Edom, így Arád felé kerülnek, de itt se kapnak békés átvonulást: harccal kell átküzdeniük magukat. A nép ismét zúgolódik, büntetésből Isten kígyókat küld rájuk. A kígyók ellen Mózes rézkígyót állít fel, aki erre ránéz, így igazolva hitét, nem hal meg a kígyók harapásától.
Az amoriták se engedik át a zsidókat, ők azonban fegyveresen legyőzik őket, elfoglalják földjeiket, ezzel elérik a zsidók a Jordán folyót.
A moábi király meg szeretné átkozni a zsidókat. Balak király segítséget kér a szomszédos Petorban lakó midianita jóstól, Bileámtól. Bileám segítséget kér Istentől, s azt az utasítást kapja, ne átkozza meg a zsidókat, ehelyett kövesse Isten utasításait.
Bileám azonban nem megvárva az utasításokat elindult szamarán Moábba. A szamár előtt angyalok álltak el az utat, így azt nem tudott tovább menni. Bileám megverte 3-szor is az állatot, mire Isten megszólalt a szamáron keresztül, innentől Bileám követi az utasításokat. Végül Moábban átok helyet áldást mond a zsidókra, s megjósolja a környező népek megszűnését.
A zsidók egy része azonban házasságot köt moábita nőkkel, s áttérnek a moábita vallásra – ez Bileám terve a zsidók ellen: a zsidókat be kell olvasztani. Isten parancsára Mózes megölet minden vétkest, 24 ezer embert.
Mindezek után népszámlálást tartanak: a férfiak száma 601730, a levitákat nem számítva.
Megválasztásra kerül még Mózes életében utóda: Józsué.
Ismét meghatározásra kerülnek az ünnepek:
- a kovásztalan kenyér ünnepe (Peszah) – níszán hónap 14. napja,
- a harsonázás ünnepe (Ros Hasana) – tisrí hónap 1. napja,
- az engesztelés napja (Jóm Kippúr) – tisrí hónap 10. napja,
- a sátoros ünnep (Szukkót) – tisrí hónap 15. napja.
Isten megparancsolja a midiániták leigázását. Ez megtörténik, a teljes midianita nép kiirtásra kerül. Bileámot is megölik, csak a szűz lányokat hagyják életben.
A legnehezebb rész ez az egész könyvben: mi ennek az oka?
Bileám esete könnyű: ismerte Istent, megáldotta a zsidókat, aztán mégis megsemmisítésükre törekedett. Aki ismeri Istent, az súlyosabb büntetést érdemel.
De a gyerekek? A magyarázat: tovább vitték volna az identitást, ezzel megváltiztatták volna a zsidókat, akik így nem lettek volna képesek szerepük teljesítésére.
Két zsidó törzs és egy törzs fele engedélyt kap, hogy itt telepedjen le, azaz a Kánaánon íkvül, azzal a feltétellel, hgy ők is részt vesznek majd a Kánanán meghódításában.
Meghatározásra kerül a Kánaán felosztása a törzsek között. A léviták nem kapnak saját területet, de városokat kapnak minden törzstől.
Megalapításra kerül a menedékvárosok intézménye, ahol büntetlenséget élveznek a gondatlan emberölés elkövetői.
