Ószövetség VI.

By | 2012-08-16
Megosztás:

Tartalomjegyzék itt.

*

Második Törvénykönyv (Mózes ötödik könyve)

  • angol neve: Deuteronomy
  • szláv neve: Второзаконїе (az egyházi szláv kiejtésről itt)
  • latin neve: Deuteronomii (a latin ejtésről itt)
  • görög neve: Δευτερονόμιον (a görög ejtésről itt)
  • héber neve: דְּבָרִים (a héber ejtésről itt)

Tartalma lényegileg az Ószövetség első 4 könyvének összefoglalása.

Az amoriták megsemmisítése után Mózes összegyűjti a népet, s emlékezteti őket az Istennel kötött szövetségre és arra, ami eddig történt, valamint a törvényekre. A legfőbb tanulság: mindig amikor a nép Isten ellenében vagy legalábbis Isten nélkül cselekedett, akkor vesztett:

  • amikor az amoriták ellen harcoltak, Isten parancsa ellenére, vesztettek,
  • Isten megparancsolta, békés kapcsolatokat alakítsanak ki Edommal, Moábbal, Amónnal,
  • az amoniták és básániták esetében viszont Isten a fegyveres megsemmisítést rendelte el.

(Az ammoniták, edomiták és moábiták dél-kánaáni népek, ahová a zsidók is tartoztak, azaz ők a zsidók legközelebbi rokonai. Az amoriták nyugat-szemita nép, távolabbi rokon. A básániták egy amorita törzs voltak. Tulajdonképpen mára csak pár szemita nép maradt meg: a zsidók mellett az arabok, a máltaiak, az arámiak – asszírok -, s az etiópok, pontosabban az etiópok egy része.)

Mózes emlékezteti a népet Bileám esetére, aki bár megáldotta a zsidókat, aztán trökkösen próbálta őket semlegesíteni, amiért az egész népe ki lett irtva. Figyelmezteti a népet, velük is ez lesz, ha hűtlenné válnak a jövőben, bár hozzáteszi: sose késő bűnbocsánatot tartani.

Az 5. fejezetben Mózes elismétli a tízparancsolatot mint a szövetség legfontosabb alapját.

Majd felhívja a népet: ne közösködjön a kánaáni népekkel, mert ennek eredménye hitehagyás lesz. Figyelmeztet: ha majd a nép gazdag lesz, hajlamos lesz abba a hitbe esni, mindezt saját erejéből érte el, Isten nélkül – ha ez megtörténik Isten ugyanúgy nem fogja kímélni a zsidó népet, ahogy a többi népet se kímélte, mely útjába próbált állni. Emlékeztet az elmúlt 40 év lázadásaira is.

A 12-26. fejezet az egyes törvények részletezése, tulajdonképpen ez a tízparancsolat apróbb részekre bontása, a főbb témák:

  • a zsidóságnak egyetlen központi istentiszteleti helye lesz csak az Ígéret Földjén,
  • az áldozati rend és a templomadók, az elsőszülötti áldozás szabályozása,
  • óvakodás idegen vallásoktól, azok hatásától,
  • hogyan ismerjük fel az igaz és a hamis prófétákat,
  • étkezési szabályok,
  • a smítá szabálya,
  • a rabszolgaság szabálya,
  • az ünnepek,
  • bírák kijelölése a nép felett, az igazságszolgáltatás rendje, a menedékvárosok szablyozása,
  • a királyválasztás rendje,
  • a háborúskodás rendje,
  • a halálbüntetés szabályozása,
  • a családi élet szabályai,
  • a közösségi tisztaság rendje,
  • a gyengék védelme;

s még sok más, a nevezetes 613 zsidó törvény zöme innen származik. A kereszténység ezeket nem tekinti törvényeknek.

Ami mégis ezek közül megemlítendő – ami eddig nem volt említve az előző 4 könyvnél -, mert rendkívül érdekes:

  • a friss házas férfi nem köteles katonáskodni, mivel legfőbb dolga ilyenkor a családalapítás,
  • kollektív felelősség az ismeretlen tettes által elkövetett gyilkosság esetében,
  • háború alatt tilos a természeti környezet megsemmisítése.
  • tilos a bérmunkás átverése, s ez mindenkire igaz, azaz a nem-zsidó bérmunkásra is.

Mózes felszólítja a népet az elmondottak megtartására. Áldás a hűekre, átok a hűtlenekre.

Mózes halála, átveszi a vezetést Józsué.

a Nebo-hegyi templopark (Jordánia), ahonnan Mózes megláthatta az Ígéret Földjét