Tartalomjegyzék itt.
*
Tóbiás könyve
- angol neve: Tobith
- szláv neve: Тѡвітъ (az egyházi szláv kiejtésről itt)
- latin neve: Thobis (a latin ejtésről itt)
- görög neve: Τωβίτ (a görög ejtésről itt)
- héber neve: טוביה (a héber ejtésről itt)
Az Ószövetség zsidó kánonjában nem szerepel, azaz az azt követő protestáns hagyományban sem. Kései, III-II. századi írás, de a leírt történet IX. századi.
Tobit története, akit Szalmanasszár asszír király (III. Sulmánu-asarídu 859-824) idejében galileai otthonából elhurcoltak Ninivéba. Tobit fia Tóbiás.
A történelmi háttér. 930-ben szétszakad a zsidó állam. 720-ban az asszírok megsemmisítik az északi zsidó államot, a zsidó lakosságot széttelepítik az egész asszír birodalomban, a lakosság sose tér vissza, bár egyes helyeken megmaradnak kisebb zsidó közösségek. A déli zsidó állam sikeresen egyensúlyoz a korabeli két regionális hatalom, Asszíria és Egyiptom között. A déli állam sorsát Asszíria megsemmisülése hozza, amikor Asszíria helyén létrejön az Újbabilóniai Birodalom. Babilónia végül 587-ben megsemmisíti a déli zsidó államot, a lakosság áttelepítésre kerül a babilóniai törzsterületre. Ennek a lakosságnak jobb sorsa lesz: a Babilóniát meghódító perzsák 539-ben megengedik a zsidóknak a hazatérést, ezzel a joggal él a zsidók nagyobb része.
Tobit idegen földön is tartja a zsidó törvényt, s példamutató életet él, különösen a rászorulók megsegítésében buzgó. Isten megsegíti őt szerencsével, sikeresen az asszír király alkalmazottja lesz, fontos pozícióban: a király üzleti ügyeit intézve gyakran utazik Médeába.
Egy nap Tobit megvakul, onnantól unokaöccse és felesége gondoskodak róla.
Tobit sanyarú helyzetében Istenhez imádkozik, küldjön rá halált, megszabadulván nehéz életétől.
Ezzel párhuzamosan Médeában Tóbiás rokonán átok ül: amint férjhez próbál menni, minden férjjelöltje még a házasságkötés vége előtt meghal. Ezért ő is halálért imádkozik Istenhez.
Tobitnak eszébe jut, pénze maradt Médeában, egy ismerősénél. Elküldi fiát a pénzért, az pedig kísérőt keres az útra: ez Ráfael angyal lesz, akiről azonban nem tudja Tóbiás kicsoda, egyszerű embernek hiszi – Ráfael Azarja néven mutatkozik be.
Útközben megpihennek a Tigrisnél, itt egy hal megpróbálja bekapni Tóbiás lábát. A halat elkapják, megsütik. Ráfael elmondja Tóbiásnak, a hal szíve és mája elűzik a démonokat, az epéje pedig gyógyítja a vakságot.
Ezután megszállnak Ráguelnél, Tobit rokonánál, az ő lánya Sára, a megátkozott unokahúg. Tóbiás – Ráfael tanácsára – megkéri és meg is kapja Sára kezét. Sára szülei először rettegnek, ez a férjjelölt is meg fog halni, de Tóbiás felhasználja a hal szívét és máját, ezzel lekerül az átok Sáráról.
Megházasodnak, Ráguel nekik adja vagyona felét, Tobit pénzét is magukhoz veszik, majd hazatérnek Tobithoz. Tobit visszanyeri látását a halepének köszönhetőnek.
Tobit és Tóbiás tanakodnak mennyi jutalom jár Ráfelnek, végül a Médeából hozott pénz felét adják neki. Ráfael felfedi kilétét, majd elmondja nekik a legfontosabbat: „Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyűjteni. Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek. De akik vétkeznek és rosszat tesznek, azok ellenségei saját életüknek.„.
Tóbiás hálát ad Istennek, kifejezi reménységét, hogy egy nap Jeruzsálem újra felépül.
Tobit meghal, halálos ágyán megjósolja Ninive pusztulását, ezért felszólítja Tóbiást, távozzon családostul Médeába.
Még Tóbiás életében teljesül a jóslat Ninivéről.
Történelmileg a leírás nem stimmel. Itt egy és ugyanaz a nemzedék alatt zajlik Szalmanasszár uralma, Ninive eleste, s a jeruzsálemi templom lerombolása. Miközben az előbbi a IX. század, a második a VII. sz. vége, az utolsó meg a VI. sz. kezdete. Azaz az írás célja példamese elmondása lehetett. Kizárható a tévedés, azaz hogy a III-II. századi szerző ne ismerte volna a zsidó történelem egyik jeles eseményének pontos részleteit, a jeruzsálemi teplom lerombolásának évét és ennek végrehajtóját.
Érdekesség: a szerző nyilván „kutyás” ember lehetett, ez az egyetlen bibliai könyv, ahol szóba kerül a kutya mint az ember társa. Tóbiás Médeába a kutyáját is magával viszi, majd hazafelé is megy vele a kutya – „A fiatalember meg az angyal útra kelt, a kutya meg ment utánuk.” és „El is mentek mind a ketten. (…) a kutya meg ment utánuk.„.
A mondanivaló: a jó cselekedetek, s különösen az adományozás fontosságának hangsúlyozása. Emellett annak kiemelése: hűnek lehet maradni Istenhez idegen környezetben is. Nem lázadni kell, nem bűn az alkalmazkodás, de van egy bizonyos határ, amin nem szabad átlépni. Hol van ez a határ? Hát erre van az ember lelkiismerete és hite.
