Tartalomjegyzék itt.
*
A bölcsesség könyve
- angol neve: Wisdom of Solomon
- szláv neve: Премудрости Соломѡни (az egyházi szláv kiejtésről itt)
- latin neve: Sapientiae (a latin ejtésről itt)
- görög neve: Σοφία Σολομώντος (a görög ejtésről itt)
- héber neve: חכמת שלמה (a héber ejtésről itt)
A hagyomány szerint Salamon műve. Általános nézet: 8 évszázaddal később írták, a szerző valószínűleg egy görög anyanyelvű, feltehetően alexandriai zsidó.
Rendkívül mély írás, semmi köze a modern életvezetési tanácsokhoz. Kifejezetten megrázó élmény először találkozni a szöveggel.
A könyv tartalmilag 5 részre osztható. Az első gyakorlati tanácsokat ad. Íme röviden ezek:
Felszólítás a hatalommal rendelkezőknek: nem lehet Istenhez közel kerülni és egyben igzságtalannak lenni.
Isten azoknak tárul fel, akik szándékaikban, gondolataikban jók, s nem próbálják Istent szinte tesztelni. Isten előtt senki se képes rejtőzködni. A gonoszokat Isten nem bünteti meg, ők maguk büntetik magukat, a rosszaság következménye a halál.
A könyv 2. fejezete tökéletesen ismerteti a hitetlenek logikáját, melytől óvakodunk kell, ez az „itt és most élünk” lelkiség, nincs bizonyíték Istenre, tehát éljünk meg mindent típusú elv. Az ilyen emberek gyűlölik a hívőket, nevetségessé próbálják tenni őket, az ilyenek azonban tévednek: nem ismerik fel a valódi jutalmat, amit Isten ad. Isten megmenti azokat, akik látszólag elpusztulnak hitük miatt.
Jobb boldogtalannak lenni ebben az életben és Istenhez hűnek, mint istentagadó módon boldognak. Az igaz élet ugyanis örökre szól, míg a gonoszság gyümölcse rossz, akkor is ha ideiglenesen bőséges. Messze a legnagyobb próbatétel ez máig a hívők számára: ez az, amin az egyébként példás életet élők is el szoktak bukni.
A bűn ereje hatalmas, a szenvedéllyel párosulva képes a legigazabbakat is megrontani.
Eljön azonban a pillanat, amikor a gonoszok is meglátják, tévedtek.
A szerző külön figyelmezteti a hatalmasokat: minél nagyobbak az egyén lehetőségei, annál nagyobb a felelősség is.
A könyv második részének témája: a bölcsesség mibenléte.
A bölcsesség ingyen ajándék, de erőszakkal senkié se lesz, azaz akarni kell megkapni. Az egyénben a bölcsesség növekedésének folyamata együtt halad a jósággal, gonoszsággal együtt a bölcsesség képtelen meglenni.
A törvényeket tehát interiorizálni kell, azaz nincs bölcsesség, ha a törvényeket tehernek tekintjük: szükséges a belátás, hogy nem terhek, hanem segítők.
Rendkívül fontos: a bölcsesség nem egzotikus misztérium, hanem bárki megtalálhatja helyes hozzáállásal: „Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja.„. Sok okos ember se ismeri fel ezt…
A bölcsesség Isten tökéletes kivetülése: „Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt.„
Egyedül a bölcsesség képes megmenteni az embereket. S a bölcsesség felé a legérdemesebb vágyakozni, mert minden más jónak is ő az alapja.
A hívő ember is 3 dologért szokott imádkozni: bűnbocsánatért, egészségért, anyagiakért. Miközben a bölcsesség mind a hármat magában foglalja.
A könyv harnadik részének témája: a bölcsesség a történelemben. Íme a következőket említi.
Ádámot megmentette a bölcsesség bűnbeesése után.
Káint a halálba vitte a bölcsesség hiánya. Noét megmentette. Megmenekül Lot, majd Izsák, aztán József.
Az Egyiptomból kivonuló zsidókat is a bölcsesség vezérelte. Ugyanaz lehet egyszerre átok a gonoszoknak és jótétemény a jóknak. Isten azonban a gonoszokat is kíméli, sose büntet túlzóan, mert szeret mindent, ami az ő műve, márpedig minden az ő műve. Mert a büntetés egyetlen célja a rávezetés a jóra.
Isten a kánaanitákat is mérsékelten büntette, pedig súlyos bűnöket követtek el, embereket áldoztak isteneiknek, de a cél itt is a volt: kapjanak esélyt a bűnbocsánatra. A makacs gonoszok büntetése pedig saját gonoszságuk: „azokat a gonoszokat is, akik esztelenségben töltötték életüket, saját szörnyűségeikkel gyötörted„.
Mivel a mindenható Isten így jár el, ez kötelező az emberek számára is: „amikor magunk ítélkezünk, jóságodat tekintsük példaképünknek„.
Mellékes, de figyelemre méltó a 11. fejezetben a „mindenható kezed, amely a világot alaktalan anyagból formálta ki” részlet, ez kétségtelenül a görög filozófia hatása.
A könyv negyedik része – 14. és 15. fejezet – a bálványimádással foglalkozik. A bálványimádás magyarázata hármas:
- az emberek tisztelték a világ szépséget, de nem voltak képesek mögötte meglátni a teremtőt,
- babonás hit,
- kedves emlékek megőrzésének vágya, mely idővel kultusztárgy-imádattá vált.
A bálványimádók duplán bűnhődnek:
- egyrészt hamis vallásuk miatt,
- másrészt hamis vallásuk szabályai szerint is felelnek.
Leírja a bálványhit abszurditását: hogyan is lehetne emberkészítette tárgy az emberek felett hatalommal?
A könyv befejező része az egyiptomi rabság és az abból való szabadulás kommentelése. Egy nagyszerű gondolat itt hangzik el: „A félelem ugyanis nem egyéb, mint lemondás a segítségről, amit a megfontolás nyújt. Minél erőtlenebb a szívben (a segítség) várása, annál kínosabbnak érzi az ember, hogy nem ismeri gyötrelme okát.„.
