Tartalomjegyzék itt.
*
Makkabeusok III. könyve
- angol neve: 3 Maccabees
- szláv neve: Маккавєйскаѧ 3-ѧ (az egyházi szláv kiejtésről itt)
- latin neve: – (a latin ejtésről itt)
- görög neve: Μακκαβαίων Γ’ (a görög ejtésről itt)
- héber neve: מקבים ג’ (a héber ejtésről itt)
Az Ószövetség zsidó kánonjában nem szerepel, azaz az azt követő protestáns hagyományban sem. A katolikus hagyományban sincs meg.
IV. Ptolemaiosz Philopátor háborúja III. Antiohosz ellen 217-től, vissza akarja szerezni egyes, korábban hozzá tartozott területeket. A csata sikeres.
A sikert megünneplendő Ptolemaiosz minden istentiszteleti helyen áldozatot akar bemutatni. Ezt akarja tenni a jeruzsálemi Templomban is, azonban elmagyarázzák neki, a szentélybe csak a főpap léphet senki, senki más. A király azonban ragaszkodik a belépéshez, így a nép könyörög, ne tegye ezt, végül hevesen imádkoznak Istenhez, lépjen közbe.
A főpap is hevesen imádkozik. Isten végül beavatkozik: a király a földre esik, se mozogni, se szólni nem képes. Emberei gyorsan kihozzák őt a Templomból.
A király azonban nem a helyes következtetést vonta le a történtekből, hanem iszonyú haragra gerjedt a zsidók ellen. Amikor hazaért Egyiptomba, elrendelte az összes zsidó megszámolását, jellel megjelölését, kivéve azokat, akik hajlandók hátat fordítani vallásuknak.
Egyesek hajlandók voltak erre, de a zsidók nagyobb része kitartott. Amint erről tudomást szerzett a király, még dühösebb lett, s elrendelte a vallásukhoz hű maradt zsidók kivégzését.
Pedig a zsidók hűek voltak a királyhoz, egyedül azt tagadták meg, amit tilt a Törvény. De sokan nem szerették Alexandriában a zsidókat, gőggel vádoltak őket, amiatt, hogy nem étkeznek más nemzetiségűekkel együtt.
A helyi görögök sajnálták a zsidókat, de nem tudtak segíteni, csak abban reménykedtek, a király megváltoztatja rendelkezését.
A király azonban ragaszkodik elképzeléséhez, ezt kiáltványban fogalmazza meg: azzal vádolja a zsidókat, hogy az egyetlen nép birodalmában, mely nem hajlandó tisztelni hatalmát. Immár azokat is halálbüntetéssel fenyegeti, akik segítenek a zsidóknak.
A zsidók elkezdenek megérkezni a lóverseny-pályára. Az írnokok jelentik a királynak, nem lehet megszámolni a zsidókat, mert túl sokan vannak.
A király elrendeli 500 elefánt borral megitatását. A halálbüntetés módja ugyanis: elefántok általi eltaposás.
A zsidók hevesen imádkoztak. S Isten mély álmot küldött a királyra, aki így reggel nem ébredt fel időben, tehát elmaradt a tömeges kivégzés. A király elrendelte a kivégzés elhalasztását a következő nap reggelére.
Másnap reggel azonban Isten feledést küldött a királyra, így az teljesen megfeledkezett az egészről.
A harmadik nap a király immár felkészül az eseményre, személyesen akarja irányítani az elefántokat.
A zsidók látják a hatalmas porfelhőt az elefántok közeledése miatt.
Az egyik zsidó, Eleázár heves imát intéz Istenhez. Ennek hatására megnyílik az ég, megjelenik 2 angyal, akik az elefántok elé állnak, az elefántok emiat megfordulnak és a katonákat kezdik taposni.
A király hangulata hirtelen megváltozik, heves sajnálatot kezd érezni a zsidók iránt. Elrendeli a zsidók szabadon bocsátását, s egy héten keresztül megvendégelésüket állami költségen.
A zsidók kérelmezik, mehessenek haza. Ezen kívül kérésük: ölhessék meg mindazokat a zsidókat, akik nem maradtak hűek a Törvényhez. A kéréseket teljesíti Isten.
