Ószövetség XXI.

By | 2012-09-30
Megosztás:

Tartalomjegyzék itt.

*

Mikeás könyve

  • angol neve: Micah
  • szláv neve: Мїхей (az egyházi szláv kiejtésről itt)
  • latin neve: Michaea (a latin ejtésről itt)
  • görög neve: Μιχαίας (a görög ejtésről itt)
  • héber neve: מִיכָה (a héber ejtésről itt)

Míhá júdeai próféta, a VIII. században működött.

Leírja Izrael megérdemelt pusztulását, ellenségeinek győzelmét, majd Júdea vesztét, azonban megjósolja az ország későbbi visszaállítását is mint egységes zsidó államot („Bizony, összegyűjtöm egész Jákobot, bizony, egybegyűjtöm Izrael maradékát.„).

A végítéletkor minden népet összegyűjt Isten, világbéke lesz – innen származik a „kardból ekevasat kovácsol” kifejezés (4. fejezet) -, az uralkodó a legkisebb júdeai nemzetségből lesz. A keresztény értelmezés szerint ez utalás Jézusra, aki a betlehemi nemzetségből jött.

A próféta elmondja: Istennek nem szertartások kellenek, hanem parancsolatainak követése: „Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért? Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.” (6. fejezet).

Gustave Doré alkotása