Ószövetség XXIII.

By | 2012-10-06
Megosztás:

Tartalomjegyzék itt.

*

Habakuk könyve

  • angol neve: Habakkuk
  • szláv neve: Аввакумъ (az egyházi szláv kiejtésről itt)
  • latin neve: Habacuc (a latin ejtésről itt)
  • görög neve: Αμβακοὺμ (a görög ejtésről itt)
  • héber neve: חֲבַקּוּק (a héber ejtésről itt)

Havakkuk júdeai próféta, a VII. században működött.

A fő téma az örök kérdés: Isten miért tűri a rosszat, miért élnek jól a gonoszok és miért szenvednek a tisztességesek?

A próféta azután írta könyvét miután a babilóniaiak (káldeusok) már elpusztították Asszíriát, de még nem támadtak Júdeára. A szerző megjósolja Júdea pusztulását is a káldeusok által. Isten eszköze a káldeus erő. De az erő Istentől van, s aki ezt nem ismeri fel, az téved, maga is büntetést kap, ez lesz a káldeusokkal is. Az Istentől független hatalomban hívés ugyanis bálványimádás.

A rosszak jóléte mindig ideiglenes, ők csupán eszközök. Az egyetlen igaz örök jólét azoké, aki teljesítik őszine akaratból Isten parancsolatát: „Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.„. Aki helyesen él, annak nincs mitől tartania.

A prófáta leírja a legfőbb 5 rosszat:

  • az uzsorát,
  • a harácsolást,
  • az erőszak alapú gyarapodást,
  • a másik megalázását,
  • a bálványimádást.
a próféta sírja Tujszerkanban (Irán)