Ószövetség XXXIII.

By | 2012-11-05
Megosztás:

Tartalomjegyzék itt.

*

A Prédikátor könyve

  • angol neve: Ecclesiastes (az egyházi szláv kiejtésről itt)
  • szláv neve: Книга Екклесїaста, сирѣчь проповѣдника (az egyházi szláv kiejtésről itt)
  • latin neve: Ecclesiastes (a latin ejtésről itt)
  • görög neve: Ἐκκλησιαστὴς (a görög ejtésről itt)
  • héber neve: קֹהֶלֶת (a héber ejtésről itt)

А szerző Salamon király (X. század). A hagyomány szerint ez utolsó, öregkori írása.

A téma: hogyan éljünk. A kezdeti hangnem mélyen pesszimista, ez aztán enyhül. Meggyőződésem, a mai sokféle kócs-iparágbeli szereplők, különböző életbölcseleti tanácsadók azért tudnak sikeresek lenni, mert az emberek nem ismerik a Bibliát, s különösen ezt a könyvét a Bibliának. Pedig itt tényleg hasznos dolgok vannak.

A kezdet valószínűleg az Ószövetség legpesszimistább üzenete: minden csak hiábavalóság és szélkergetés, még bölcsnek se érdemes lenni, mert a bölcs csak azt éri el, hogy még inkább megérti a hiábavalóságot.

MIután Salamon minderre rájött, megpróbálja élvezni az életet, annak minden tekintetében, bár a belső bölcs nézést nem elhagyva. De megint rájön, ez nem vezet szintén sehová, a végső érzet a kétségbeesés. A megoldás az lehet, ha az ember élvezi az életet, csak így önmagában, örül annak amit csinál, magából a csinálásból szerez örömet.

Isten munkájához nem tudunk se hozzátenni, se abból elvenni, s eleve mindennek megvan a maga ideje, nincs jobb megoldás az ember számára, mint hogy élvezze az életét, mert ez Isten ajándéka, hogy az ember él és kedvét leli a munkájában.

Viszont olyan sok a rossz a világban, hogy a legjobb meg se születni. De ha már élünk a világban, a legjobb a társaság: a páros életben a felek legalább számíthatnak egymásra.

Legyünk óvatosak beszédben: a fogadalmakat teljesítsük, s jobb nem tenni fogadalmat, mint azt nem betartani. A sok tevékenység hiábavaló álmokhoz vezet, a sok beszéd esztelen kijelentésekhez. A vallásos formalizmus nem jó, Istennel kommunikálni kell.

A társadalom nem lehet más mint igazságtalan. Ezen felesleges meglepődni.

A pénzéhség bajt okoz: az ilyen ember sose lesz kielégült. Nincs rosszabb mint gazdagnak lenni és nem tudni élvezni azt. A bölcsesség nem segít: a bölcsnek ugyanúgy vannak szükségletei. Ha viszont Isten gazdagságot ad és lehetőséget ennek élvezésére, ez jó. Különben az élet élvezete a helyes megoldás.

Jobb a szidás a bölcstől, mint a dicséret a balgától. Jobb a szomorúság, mint a nevetés, ez jó szivet jelez, mert a nevetés bolonddá teszi és megrontja a szívet. A bölcsesség erőt képes helyettesíteni. De a felesleges absztrakt bölcselkedés nem vezet sehová.

Teljesen közhelyes, bár igaz, tanácsokat is ad Salamon, lásd egyfajta arany középút mint helyes életvitel. Egyébként mindenkinek azonos a vége: halál. Még ott is a középút az ajánlott, ahol erre nem gondolnánk: „Ne légy túlságosan igaz, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek!„.

Fontos erény a higgadtság, képes a tévedést is enyhíteni.

Nagy hiba a múltat felnagyítani, csak a balgák hiszik, hogy korábban minden jobb volt.

A 7. fejezet végén van a nevezetes „nőgyűlölő” szakasz: „Ezer között találtam egy férfit jónak, de asszonyt az összes között sem találtam.” – a szövegkörnyezetből nyilvánvaló, itt nő alatt szerető vagy egyenesen prostituált értendő, férfi alatt barát. Ezt erősíti meg a 9. fejezetben az „Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt.” rész, látható az ellentét az „ezer nő” és az „egy nő” között.

A kormányzásra is kitér: az a jó kormányzó, aki elsősorban a kormányzottak javát nézi. A kormányzó sorsa bizonytalan, aki egyszer fent volt, alulra kerülhet.

Rendkívül sajátos, hogy a szerző csak az egyén földi életét nézi, nem néz szélesebb perspektívában, Isten alig van említva. Ami azonban szerintem csak hatásvadászat itt, a könyv végére kiderül: mindez csak bevezetés a tényleges mondandóhoz. Ez pedig az, hogy minden hiábavaló Isten nélkül: „légy tudatában, hogy Isten mindenért számadásra von„, mert „Aki a szélhez igazodik, az sohasem vet, s aki a felhőket lesi, nem arat. Ahogy nem ismered a szél járását, sem a terhes asszony méhének titkait, ugyanúgy nem ismered Isten tevékenységét sem, aki mindent irányít.„.

Ha pedig nem tudjuk mindezt követni, mert túl bonyolult, akkor meg van egy egyszerű elv: „Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait!„.

Claude Vignon festménye