Tartalomjegyzék itt.
*
Eszter könyve
- angol neve: Esther
- szláv neve: Есѳирь (az egyházi szláv kiejtésről itt)
- latin neve: Esther (a latin ejtésről itt)
- görög neve: Ἐσθὴρ (a görög ejtésről itt)
- héber neve: אֶסְתֵּר (a héber ejtésről itt)
Eszter könyvének van rövid és a hosszú verziója is – a rövid verzió a zsidó és a protestáns verzióban szerepel, az összes többiben a hosszú verzió, mely a rövidhez képest 6 kiegészítés.
A téma: a babilóniai rabság után az idegen földön maradt zsidók sorsa. A hagyomány szerint a IV. században lett megírva. Általános vélemény szerint nem valós történelem, hanem példabeszéd.
Itt ugyanaz érződik, mint Jónás könyvében: a történet nem is törekszik hitelességre, egyes elemek kifejezetten logikátlanok, ordít, hogy mindez nem valóság. Mikor jellemző ez? Egyetlen esetben: ha a szerző eleve nem törekszik erre, hanem példamesét akar írni.
Személyes elem: életemben egyszer jártam zsinagógában istentiszteleten. Ez 1986-ban volt Purim ünnepen, s a Purim alapja éppen ez a könyv.
A történet maga rendkívül egyszerű.
A zsidó Mardokeus fontos pozíciót tölt be Achasvéros perzsa király udvarában (nem tisztázott melyik perzsa király értendő e név alatt, a többségi vélemény szerint ez I. Artaxerxész (465-424), akivel azonban biztosan nem történt meg az, ami itt leírásra kerül). Álmot lát Mardokeus két sárkányról, akiknek az üvöltése hatására a népek Izrael népére támadnak, s egy folyóvá szélesedő patakról.
Egy nap Mardokeus jelent a királynak egy ellene készülő összeesküvésről. Ezt a macedón nemzetiségű nemes Ámán saját érdemének állítja be, így a király őt az ország második emberévé teszi, mindenki köteles őt istenségként tisztelni, erre nem hajlandó vallási okok miatt Mardokeus. Ámán annyira dühös lesz emiatt, hogy nem csak Mardokeust akarja megbüntetni, hanem az összes zsidót ki akarja irtani: meggyőzi a királyt, hogy a zsidók veszélyesek, ezért kiirtandók, a király ki is adja erről a rendeletet.
A király közben lecseréli feleségét annak engedetlensége miatt. A király kiválasztja országa legszebb szűzét új feleségnek, ez történetesen Eszter, Mardokeus unokahúga. Mind a rokoni kapcsolat, mind Eszter nemzetisége titok marad mások előtt.
A zsidók a kiirtási rendeletet Isten büntetésének vélik bűneik miatt. De Mardokeus esedezik bűnbocsánatért, majd ezt teszi Eszter is.
Eszter közben alapos tervet eszel ki. Meghívatja Ámánt a királyhoz, aki azt hiszi, már teljesen győzött, ezért előre akasztófát készíttet Mardokeusnak. Közben a király rájön, az összeesküvés leleplezésében milyen fontos szerepe volt Mardokeusnak, meg akarja jutalmazni őt. A király Ámánt kérdezi, milyen jutalom jár annak, aki fontos szolgálatot tett a királynak, az pedig abban a hitben, hogy ez rá vonatkozik, fényes jutalmakat említ, melyeket meg is ad a király, csak épp nem neki, hanem Mardokeusnak.
Eszter felfedi a királynak nemzetiségét, majd megkéri a királyt, helyezze hatályon kívül a zsidók elleni rendeletet. A király megtudja, Ámán áll az egész zsidóellenes terv mögött, így ő kerül felakasztásra a Mardokeusnak szánt akasztófára. Eszter elárulja a királynak rokoni viszonyát is Mardokeussal, a király főemberré teszi őt.
A király nem csak, hogy hatályon kívül helyezi a zsidók kiirtására vonatkozó rendeletet, hanem új rendeletet is kiad, mely szerint a zsidók szabadon megsemmisíthetik ellenségeiket a birodalom területén egy bizonyos napon, ugyanazon, melyen ők lettek volna kiirtva. A zsidók végül 75 ezer embert mészároltak le, élve ezzel a jogukkal.
Ezt az eseményt rendeli ünnepelni Isten azóta is, az ünnep a Purim (jelentése „sorshúzások”, arra vonatkozóan, hogy a nap sorshúzással lett megállapítva).
Mardokeus megérti látomása jelentését: „Eszter ez a folyó, akit a király feleségül vett és királynévá tett. A két sárkány én vagyok meg Ámán. A nemzetek azok, akik összegyűltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult.„.
Tulajdonképpen ez az antiszemitizmus kedvenc bibliai könyve, innen származik a „bosszú népe” jellemzés. Így nézve érthetetlen, hogyan volt képes a judaizmus egy ilyen „önleleplező” írást bevenni a kánonba. Továbbá más problémák is vannak vele: itt olyan zsidókról van szó, akik nem tértek haza a Szentföldre, amikor erre lehetőségük lett, aztán a pozitív hős egy idegenek közé asszimilálódó zsidó nő, valamint a győzelem oka itt egyértelműen nem isteni csoda, hanem emberek terve. De mivel belekerült a kánonba, a könyv értelme nyilván nem az, ami első látásra.
Természetesen az egész történet nem valós. Egyrészt hogyan kerülhetett egy macedón a perzsa királyi udvarba magas pozícióba, másrészt ki az az elmebeteg, aki egy személyes sérelemre a sérelmet elkövető teljes népének kiirtásával válaszol, harmadrészt ki az az őrült király, aki egy országában élő kisebbségnek megengedi, öljenek meg szabadon 75 ezer ellenségesnek gondolt embert.
A fő magyarázat az szokott lenni, hogy a mondanivaló az emberi aktivitás fontossága, az Istenben való hit nem jelenthet passzív magatartást, Isten sokszor úgy működik, mintha nem is lenne: a történetben teljes véletlenek sorozata, hogy a zsidók nem lettek kiirtva: egyrészt Mardokeus megtudott egy összeesküvést, másrészt éppen egy zsidó lány lett a király felesége, harmadrészt a királyban nem volt zsidóellenesség, ha bármelyik hiányzott volna, semmi se lett volna lehetséges. Még az is: nem gond a hatalmat használni jó ügy érdekében. S persze ott az érzelmi elem: az idegen földön maradt zsidóságnak kellett egy fantasztikus mese, melyben ők a győztesek – látható itt is a nyilvánvaló óvatosság: a perzsa uralkodó pozitív hős, kissé ostoba, de jóakaratú ember, aki csak azért adja ki a zsidók elleni rendeletet, mert féltevezették, de amint erre rájön, mindent visszavon.
Mintha az egész könyv amolyan önigazolás lenne a hazatérést megtagadó zsidóknak: íme, idegen földön is lehet zsidónak lenni. Ennyiben a könyv történelmileg helyes: amikor a perzsák megengedték a zsidóknak a hazatérést 537-ben, sokan inkább maradtak, különösen a gazdagabbak. S a perzsiai zsidóság mindvégig fennmaradt, Izrael újralakulásakor a XX. században még 150 ezren voltak, s csak akkor történt meg a nagy hazavándorlás, ma már 10 ezer alatti a perzsiai zsidók száma.
