Tartalomjegyzék itt.
*
Dániel könyve
- angol neve: Daniel
- szláv neve: Данїиль (az egyházi szláv kiejtésről itt)
- latin neve: Danielis (a latin ejtésről itt)
- görög neve: Δανιὴλ (a görög ejtésről itt)
- héber neve: דָּנִיֵּאל (a héber ejtésről itt)
A könvben 14 fejezet van, azonban a zsidó és a protestáns hagyomány csak az első 12 fejezetet ismeri el. Tehát Dániel könyvének van rövid és a hosszú verziója is – a rövid verzió a zsidó és a protestáns verzióban szerepel, az összes többiben a hosszú verzió, mely a rövidhez képest plusz 3 kiegészítés.
А szerző a hagyomány szerint a VI. századi Dáníél próféta, zsidó nemes, aki Jeruzsálem babilóniaiak általi meghódítása után Babilónba lett hurcolva.
A babilóniai uralkodó kiválasztja a szolgálatra legalkalmasabb zsidókat, így kerül királyi szolgálatba Dániel és három barátja, Hananja, Misael és Azarja is. Négyen így is tartják a zsidó étkezési szabályokat, a királyi étkezdében csak zöldségeket és vizet fogyasztanak, de így is teljesen egészségesek lesznek. Felkészítésük végén a király úgy találja, ők négyen a legjobbak az összes szolgálónál, így fontos kormányzati ügyekben mint tanácsadókat alkalmazza őket.
Mintha itt a vegatariánus étkezés dicsérete is megbújna. Elvégre a Biblia szerint az emberek eredetileg vegetáriánusok voltak. Természetesen az eredeti üzenet nem ez, hanam a zsidó étkezési szabályok betartása.
Egy nap Nebukadnezár király álomfejtést kér bölcseitől, de azoknak az álmot nem árulja el, így teszteli a bölcsek tudását. Isten elárulja Dánielnek a király álmát és annak jelentését, így képes teljesíteni a király kívánságát.: „Amit láttál, ó király, az egy hatalmas szobor volt. Ez a szobor nagy volt és fényes, magasra emelkedett előtted, és rettenetes volt a tekintete. A szobor feje tiszta aranyból volt, melle és karjai ezüstből, hasa és ágyéka bronzból, lábszárai vasból, lábai meg részben vasból, részben agyagból. Ezt láttad, míg a hegyről le nem vált egy kő anélkül, hogy hozzáért volna valakinek a keze. Ez eltalálta a szobor vas és agyaglábát és darabokra zúzta. Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, s olyanná lett, mint nyáron a szérűn a por, amelyet felkap a szél, úgyhogy nyoma sem marad. A kőből pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet. ” – a hagyományos ókori magyarázat szerint az arany Babilónia, az ezüst Perzsia, a bronz Macedónia, a vas pedig Róma, s mindegyik meg fog semmisülni, a kő pedig Isten eljövendő királysága. A király elismeri Dániel tudását, s mivel az ragaszkodik ahhoz, hogy a tudás nem az övé, hanem Istené, Isten hatalmát is, majd magas rangú pozícióba helyezi Dánielt az udvarban.
Nebukadnezár király = II. Nabú-kudurri-uszur (605-562).
Az „anyaglábakon álló” közismert kifejezés, innen származik.
A jó idők nem tartanak sokáig. A király arany idolt készít, s kötelez mindenkit annak imádására. Erre Dániel 3 barátja, Sadrak, Mesak és Abednego – ez Hananja, Misael és Azarja babilóniai neve – nem hajlandó vallási okokból, így a király tűzbe vetteti őket, ők azonban sértetlenül megússzák ezt. A király ezt megdöbbenve látja, s még egy negyedik személyt is meglát a tűzben, magát Istent vagy annak angyalát. Ezek után a király eláll a büntetéstől, elismeri, hogy a zsidó Isten hatalmas, a három zsidót pedig ismét magas pozícióba helyezi.
Alapvetően az ember és a vele ellenséges hatalom viszonya itt a téma, Dániel és társai a velük alapból ellenséges hatalommal szemben nem lázadnak, sőt beilleszkednek, de közben nem adják fel magukat: abban ami igazán fontos, kitartanak.
Nebukadnezár megint álmot lát, egy hatalmas és erős fáról, melyet azonban kivágásra rendel az ég, ezt csak Béltsacár – Dániel babilóniai neve ez – képes megfejteni ismét: „Az a fa, amelyet láttál (…) te magad vagy, ó király. (…) Ez a Fölséges határozata, amely az én uramra, a királyra vár: Kiűznek az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, füvet legelsz, mint az ökrök, és az ég harmatja fog öntözni. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja. Mivel azonban az volt a parancs, hogy gyökerének törzsökét hagyják meg: a Fölséges visszaadja neked királyságodat, ha elismered az ég hatalmát.„. Ez meg is valósul: a király elméje megháborodik, majd bizonyos idő után meggyógul, hatalmát visszakapja, s immár áldja Istent.
A mondandó: a hatalom forrása végsősoron Isten.
Baltazár király – Nebukadnezár fia a Biblia szerint, de a történelem szerint az unokája volt, s nem király, hanem kormányzó 552-541 között – alatt a jeruzsálemi templomból zsákmányolt arany- ás ezüstedényeket kezdi használni az udvar lakomáihoz. Egy ilyen lakoma alatt csodás írás jelenik meg a falon, melyet nem képes senki megfejteni, csak Dániel: „Mené, mené, tekél és parszin. A szavaknak ez a jelentésük: Mené: Isten számba vette a királyságodat, és véget vetett neki. Tekél: megmért a mérlegen és könnyűnek talált. Parszin: feldarabolta országodat, aztán a médeknek és a perzsáknak adta.” (Az írás eredetiben מְנֵא מְנֵא תְּקֵל וּפַרְסִין – möné möné tökél úparszín – „megszámolva, megszámolva, megmérve, felosztva”.)
A jóslat még aznap beigazolódik: Baltazárt megölik, sőt az egész babilóniai állam véget ér, a hatalmat a médek (perzsák) veszik át. A történelem ezt kicsit másképp látja: Baltazár halála és a perzsa hatalomátvétel között 2 év telik el, utóbbi 539-ben zajlik le.
A következő már a perzsa uralom alatt zajlik. Dárius király (522-486) Dánielt akarja kinevezni főkormányzónak, ez ellen tiltakoznak a nemesek, ráveszik a királyt, tiltsa meg mindenkinek az imádkozást 1 hónapra. Dániel ezt nyilvánvalóan nem tarthatja be, így a rendelet megsértése miatt halálra ítélik: oroszlánok közé zárják egy éjszakára. A terv azonban az ellenkező hatást éri el: Isten angyala megmenti Dánielt, a király pedig ezt látva meggyőződik Isten hatalmában, s a rendelet kiadását szorgalmazókat családostul az oroszlánok közé vetteti, mind meghalnak.
Ez után a könyv Dániel 4 látomását és annak magyarázatát írja le.
Első látomás. A tengerből négy hatalmas vadállat jelenik meg: oroszlán sasszárnyakkal, melyek ki lettek tépve, majd emberré válik; kétlábon járó medve szájában három bordával; párduc négy szárnnyal és négy fejjel; tízszarvú szörnyeteg, ebből három ki lett tépve, s kinövő még egy szarvval rajta szemmel és szájjal. Az állatok trónokat állítanak fel, megjelenik az egyik trónon az Ősöreg: ítéletek hangzanak el, majd megölik a sokszarvú állatot, közben a többi vadállat is elveszti hatalmát. Közben a felhőkről megjelenik az Emberfia, akinek az Ősöreg örök királyságot ad minden nép felett. – A három állat különböző birodalmak, a sokszarvú állat meg egy egész világra kiterjedő birodalom. Majd ennek a birodalomnak az utolsó királya: „Beszédeket mond a Fölséges ellen, és eltiporja a Fölséges szentjeit. Azt tervezi, hogy megváltoztatja az időket és a törvényeket. Mindnyájan a kezébe kerülnek egy időre, két időre és egy fél időre. Akkor ítéletet tartanak, s megszűnik uralma, széttiporják, úgyhogy végleg megsemmisül. Azután a Fölséges szentjeinek népe nyeri el a királyságot, a hatalmat és a legnagyobb országot az egész ég alatt. Az ő országa örökkévaló ország lesz, neki szolgál, és neki engedelmeskedik minden uralkodó.„.
Második látomás. Kos és kecskebak. Különböző nagyságú szarvú kos, akinek nekiront egy kecskebak és legyőzi őt, de közben letörik a szarva, majd 4 vadállat lép helyére. Az egyik nyer, megszünteti a vallást, a szentélyt.
Az író itt kifejezetten viccel: „Akkor fölfigyeltem egy szent szavára. Egy másik szent meg azt kérdezte attól, aki beszélt: „Mennyi ideig tart, amit láttunk: a mindennapi áldozat, a pusztító bűn, a szentély és a sereg lábbal tiprása?”” – mintha kibeszélne a szövegből, mintha egy színdarabban megkérdezné a színész „mikor lesz vége az előadásnak?”, a válasz azonban komoly: „Kétezer-háromszáz estig, reggelig, aztán tiszta lesz a szentély.„.
Persze minden korban megpróbálták kiszámolni konkrét eseményre: 2300 nap = 6 és negyed év. Ha szó szerint értelmezzük, akkor ez a jeruzsálemi templom lerombolását véve alapul i. sz. 70-ben, akkor az eltelt idő 76-ban járt le, amikor azonban nem történt semmi jelentős. Maga a szöveg is figyelmeztet: „Az estéről és a reggelről szóló látomás: való igazság. Mégis, őrizd meg a látomás titkát, mert hosszú évekre szól.„.
Ami valószínű: ez az előző látomással együtt kell értelmezni.
Harmadik látomás. A 70 évhét. Dániel bűnbocsánatot tart az egész nép nevében, kegyelmet kér, erre kapja a harmadik látomást. Mivel ez konkrétabbnak tűnik, még hatalmasabb volt a hatása: „Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést, és fölkenik a Szentek Szentjét. Tudd meg és értsd meg: Attól, hogy elhangzik a parancs: Jeruzsálem épüljön fel újra, hét hét telik el a fölkent Fejedelemig. Hatvankét hét alatt újra felépül az utca és a fal, mégpedig sok szorongattatás közepette. Hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, bírói ítélet nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér.„. A keresztények ezt természetesen Jézus megjóslásának értékelték, a zsidók viszont éppen erre hivatkozva indították el a sikertelen Bar Kohba-felkelést (i. sz. 132-135), ez kevéssel az idő letelte előtt volt, legalábbis, ha a „hét” szót évnek értjük.
Negyedik látomás. Gábriel angyal. A legnagyobb látomásban Dániel egy gyolcsruhás, aranyöves férfit lát, ragyogással körülötte, aki hozzá szól: „A perzsák országának angyal fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával„.
A hagyományos értelmezés szerint ez egyszerűen Perzsia legyőzése a macedónok által 331-ben. De minden korban megpróbálták átértelmezni, talán a legviccesebb az orosz értelmezés a XX. sz. 80-as éveiből, melyben Gorbacsov küzd a szovjet rendszer ellen.
Valójában a szöveg kiválóan leír valós eseményeket.
„Majd egy hatalmas király támad: hatalmas ország fölött fog uralkodni és végbevisz mindent, amit csak akar. Ám alighogy fellép, birodalma összeomlik és felosztják négy részre, ahány égtáj van, de nem az ő utódai javára; egyikük sem lesz olyan hatalmas, mint ez az uralkodó. A királyi család kihal, másokra száll a birodalom, nem rájuk.” – Nagy Sándor felemelkedése, halála, birodalmának feloszlása.
„Először dél királya erősödik meg. De az egykori vezérek közül egy másik még nála is erősebb lesz, s hatalmasabb birodalmat szerez, mint a többi ország.” – a 3 legnagyobb egység nyilvánvaló: Egyiptom, Kis-Ázsia és Trákia, Mezopotámia és Szíria, nem világos, hogy a szerző itt melyiket tekinti negyediknek a kisebbek közül, valószínűleg ez az eredeti Macedónia lehet, mely magában foglalta az európai Görögország nagyobb részét. Hosszabb távon a ptolemaidák (Egyiptom) és a szeleukidák (eredetileg: Mezopotámis és Szíria, majd Kis-Ázsia is) emelkednek ki az utódállamok közül tartósan, ezek megérik az I. sz. kezdetét.
„Felvonul észak királya, sáncot hány és elfoglalja a megerősített várost. A déliek ereje nem tud ellenállni, válogatott hadi népének nincs ereje a helytálláshoz.” – III. Antiokhosz (223-187) szeleukida uralkodó sikeres hadjáratai.
„Megvetésre méltó ember kerül a helyére: nem neki akarják adni a királyi méltóságot, de meglepetésszerűen megjelenik, és hízelkedéssel megszerzi a királyságot.” – a zsidó szemszögből leggyűlöltebb szeleukida uralkodó, IV. Antiokhosz (175-163), aki célul tűzte ki a zsidó identitás likvidálását: „Megjelennek hadai: meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészt hozó undokságot. Azokat, akik nem becsülik a szövetséget, hízelgéssel hitszegésre bírja. De a nép, amely ismeri Istenét, állhatatos marad.„.
„De az idők végén hadba száll ellene dél királya. Erre észak királya, mint valami fergeteg, nekiront harci szekerekkel, lovasokkal és nagy hajóhaddal. Betör az országokba és elárasztja őket, amint átvonul rajtuk. Amikor bevonul a dicsőséges országba, tízezrek esnek el. (…) Országotokra teszi rá a kezét, s még Egyiptom számára sincs menedék. Hatalmába keríti Egyiptom arany és ezüstkincseit, és minden drágaságát. Líbia és Kus is a lába előtt hever. De a keletről és az északról érkező hírek zavarba ejtik. Nagy bőszen ellenük indul, hogy elpusztítsa és kiirtsa az egész tömérdek sokaságot. Sátorpalotáját a dicsőséges szent hegyen üti fel, a tengerek között. S ekkor utoléri a vég, menthetetlenül.” – Egyiptomot is rövid időre megszerzi, majd meghal.
A történelmi események leírása után következik az utolsó ítélet előtti időszak leírása: „Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben megszabadul néped, mind, aki be van írva a könyvbe. Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra. Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” – a hagyomány Mihályban az arkangyalt látja itt.
A látomás vége: ismét a gyolcsruhába öltözött férfi válaszol, mikor lesz mindez, a válasz: „Egy idő, két idő és egy fél idő múlva ez mind beteljesedik, akkor, amikor az az erő, amely a szent népet szétszórta, nem lesz többé.” – Dániel nem érti ezt, így visszakérdez, amire a válasz: „Eredj, Dániel, mert el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végső időkig. Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni. Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.„. – tehát ismét elhangzik egy szám, 1290 és 1335 nap. Máig vitás, ez pontosan hogyan értendő.
A könyv vége három történet Dániel fiatalabb korából.
Dániel megmenti a hamis vádak alapján halálra ítélt Zsuzsannát. A módszer mai szóval: a tanúvallomások ütköztetése, az ellentmondások felderítése. Rendkívül modern módszer, ezt Európában csak a késő középkorban honosították meg, ez volt a katolikus Inkvizíció egyik fontos újítása. Azaz itt ez az intézmény 1800, de legalább 1400 évvel megelőzi korát.
Bél papjainak leleplezése. Dániel bizonyítja Cirusz (Kürosz) királynak, hogy Bél isten hamis isten. A modell: az idegen vallás nem gonosz, hanem egyszerűen átverés.
A bábeli nagy kígyóról is bizonyítja Dániel, csak állat, nem isten. Itt azonban a nép fellázad, követeli a királytól Dániel megbüntetését, aki ezt meg is teszi, Dánielt oroszlánok közé veti. Isten azonban megmenti őt, a király pedig ismét elismeri Dániel igazát.
