Tartalomjegyzék itt.
*
Nehemiás könyve
- angol neve: Nehemiah
- szláv neve: Неемiя (az egyházi szláv kiejtésről itt)
- latin neve: Nehemiae / Esdrae II. (a latin ejtésről itt)
- görög neve: Νεεμιας (a görög ejtésről itt)
- héber neve: נְחֶמְיָה (a héber ejtésről itt)
А szerző Nehemiás, V. századi zsidó előkelő. A könyv szinte a folytatása Ezdrás könyvének, ezért nevezik sokszor Ezdrás II. könyvánek is. (Bonyolító elem: a görög hagyomány viszont Ezdrás II.-nek Ezdrás I.-et nevezi, a szláv hagyomány fordítva, Ezdrás II.-nek egy más könyvet nevez, melyet a görög hagyomány Ezdrás I.-nek nevez.)
Az V. sz. 40-e éveiben Nehemiás elintézi, a perzsa király küldje ki őt Jeruzsálembe 12 évre. A templom már áll, de a város nagyon romos. A király anyagi támogatást is biztosít. Nehemiás fő célja: a leégett, leomlott városfalat helyreállítani.
Miután a munkálatok megkezdődnek, a helyi nem-zsidó lakosság kezdetben gúnyosan, majd nyíltan ellenségesen fogadja a fejleményeket.
Ez a lakosság annak eredménye, hogy amikor Babilónia meghódította a zsidó államot, a lakosság ki lett telepítve, s helyére mások lettek betelepítve. Volt továbbá egy rész zsidó lakosság, mely helyben maradt, de ők és a visszatérő zsidók között a közösség nem állt vissza, e megmaradt részből lettek a szamaritánusok, ezek máig léteznek párszáz fős közösségként.
A szamaritánusok magukat tekintették az igazi zsidóknak, hiszen ők helyben maradtak, míg szerintük az asszírok, majd a babilóniak által elhurcoltak, majd visszatértek idegen földön megfertőzödtek idegen eszmékkel. A hazatért zsidók pedig ugyanezt pont fordítva látták. De a „csatát” a hazatértek nyerték, ők lettek a zsidóság fogalmának meghatározói: tulajdonképpen a zsidó identitás éppen a babilónai száműzetésben alakult ki ma ismert alakjában.
Azóta a demográfia megoldotta a kérdést: bár volt idő, hogy a „szamaritánusok” többen voltak, mint a „zsidók”, a szamaritánusok lassan beolvadtak: részben nem-zsidó népek közé, részben zsidók közé, majd a zsidó államiság i. sz. I. századi megsemmisítése után a görög, szír, arab lakosság közé, miközben a „zsidók” sikeresebben őrizték meg identitásukat. Jelenleg kb. ezer fős közösség maradt, az izraeli állam nemzetiségileg zsidóknak tekinti őket, azaz jogosultak azonnali állampolgárságra, viszont vallásilag a judaizmustól külön vallásnak számítanak, tehát ha házasságra akarnak lépni zsidóval, előtte hivatalosan át kell térniük.
A szamaritánusok tehát most külön vallás, bár ők magukat tekintik az „igazi zsidóknak”. A szamaritánus főpap tisztsége máig Áron – Mózes testvére – biológiai leszármazottai között adódik tovább, a jelenlegi főpap a 133. nemzedék Áron óta.
Ma már nincs ellenséges viszony szamaritánusok és zsidók között. Évszázadokig ez nem így volt, ennek bizonyítéka ez a könyv is.
Az építkezés előrehaladásával növekszik az ellenségeskedés, az építők kénytelenek fegyveresen védeni magukat.
A külső ellenség megerősíti az építőket, azonban lassan nagyobb baj kezdődik: a zsidókon belüli konfliktusok, ezek oka, hogy a szegények kénytelenek kölcsönöket felvenni a gazdagoktól, akiknek a vagyona viszont így nő. Nehemiás gyűlést hív össze, melyen a gazdagok lemondanak a kamatokról. Nehemiás és a többi vezető példát mutat: lemondanak a nekik járó fizetségről, onnantól saját vagyonukból élnek, sőt ebből sokakat ellátnak.
Végül a fal építését sikerül befejezni. Ezután megtörténik a város benépesítése zsidókkal. A környező zsidó lakosságból minden tizedik ember köteles volt beköltözni Jeruzsálembe az önként betelepülőkön kívül.
Ezdrás elrendel egy új ünnepet az építkezés befejezésének tiszteletére, a Sátoros ünnepet (Szukót), ezt máig tartják a zsidók.
Ezután vezeklő imádságot tartanak maguk és őseik bűnei miatt, s megújítják ígéreteiket Isten felé. Különös figyelemmel a következőkre:
- a vegyesházasságok tilalma,
- a szombat szentségének tartása,
- a smítá szabálya: minden 7. évben tilos a mezőgazdasági tevékenység és az adósság beszedése,
- évente egyharmad sékel templomi adó,
- mindenből az első termés átadása a templomnak, az elsőszülőtt fiúk templomszolgának adása,
- minden termésből tized adása a levitáknak,
- a leviták a kapott tized tizedét befizetik a templomnak.
(Egy sékel 14 gramm színezüstöt jelentett, azaz harmad sékel kb. 4,7 grammot. Fontos tudni, hogy akkoriban az arany:ezüst arány 10-szeres volt kb., sokkal többet ért az ezüst, mint ma, amikor az arány 60-szoros, ennek oka, hogy Amerika és Ausztrália rendkívül gazdag ezüstben, így ezek felfedezése után az ezüst jóval olcsóbb lett. Egyharmad sékel tehát akkor kb. fél gramm aranynak felelt meg, ez kb. 35 euró. Ennyi volt a családonkénti templomadó évente tehát. Viszont figyelembe kell venni a sokkal alacsonyabb árszintet, akkor egy szakképzetlen bérmunkás bére havi 0,8 sékel körül volt, azaz a harmadsékel kb. 2-heti minimális munkabérnek felelt meg.)
Rendelkeztek a nép tisztaságáról, meg lett tiltva az ammoniták és a moábiták betérése a zsidóságba, mivel ezek ellenségesek voltak a hazatérő zsidókkal szemben.
Nehemiás visszatér Szuzába, majd bizonyos idő után ismét Jeruzsálembe látogat. Felháborodik a tapasztaltaktól: a templom egy részét magáncélra használják, sok nem fizetnek templomadót, a nép nem tartja a szombatot, idegenek költöztek be a városba, vegyesházasságok lettek, sok vegyesházasságból származó gyerek nem tud héberül. Nehemiás szigorú beszédet tart, ismét felszólít mindenkit a törvény betartására.
Üzenete: „Miért hanyagoltátok el az Isten házát?„.
