Az ötödik hadoszlop mindenhol létezik.
Manapság az igazi háborúk csak végső esetben torkolnak katonai harcműveletekbe vagy akár csak gazdasági szankciókba.
Az igazi harc a médiaharc. Alapítványok által fizetett emberkék szítják a hangulatot, amikor kell, s „harcolnak” ők gazdáik helyett. Legyen az Soros, a Norvégiai Köztársaság „civiltámogató” alapja, republikánus és demokrata amerikai pártalapítványok, vagy német balos és jobbos intézetek, mindegyik ugyanazt csinálja: fizetett helyi ügynökökkel káoszt kelt, ha ez szükséges. Ha a nemzetközi hátterhatalom érdekei megkövetelik, ezek az alapítványok koordinált hadműveletekbe kezdenek. Az eszközeik: a médiák és az utca.
Oroszországban Putyin évekkel ezelőtt felismerte, hogy ez manapság a háború fő eszköze, így a harcot ezen alapítványok ellen kezdte. A módszer pofonegyszerű és tökéletesen demokratikus. Törvényt hozott arról, hogy oroszországi párt vagy civil szervezet nem fogadhat el pénzt külföldről, ill. ha ezt mégis megteszi, akkor regisztrálnia kell magát „külföldi lobbista szervezetként”. Ez alól felmentést csak a felekezetek kaptak, hogy ne lehessen az egészet a vallásszabadság korlátozásával vádolni, de a felekezetek meg úgysem foglalkoznak főtevékenységként politikai akciókkal. Ezzel ki is húzta a „civilek” méregfogát. Hiszen nyilvánvaló: egyetlen nyomásgyakorló szervezet sem regisztráltathatja magát „külföldi lobbista szervezetként”, mert ezzel nevetségessé tenné magát, viszont a külföldi pénz nélkül meg nem képes működni. Így az ilyen álcivilek maguktól elsorvadnak. Soros pl. önként vonult ki Oroszországból e fejlemények kapcsán, hiszen ezek után értelmetlenn vált tevékenysége. Ki venné komolyan egy hivatalosan külföldi lobbista szervezetként regisztrált csoport bármilyen tüntetését vagy egyéb akciózását?
Maradtak a valódi civilek, de azokkal eleve nem is volt gond. Hiszen valós belföldi érdekeket képviselnek.
Sajnos ugyanez Magyarországon megvalósíthatatlan az EU-tagság miatt.
