Pinochet neve példa arra mi történik ha egy valamilyen nevű ember más országba kerül – ezek után harmadik országban mi a teendő, a neve az új országa szokása szerint ejtendő vagy az eredeti országa szerint.
Bár a párhuzam nem teljes, de erre jó példa Soros gazda neve. Az egész világon a neve „szorosz”, csak Magyarországon „soros”. De számtalan hasonló eset van, pl. Amerikában a délszláv -ics végződás sok esetben -ik lesz ejtésben, mert a helyiek így ejtik az angol/spanyol alapján a leírt alakot. Kivéve a szerbeket, akik mivel hajlamosak voltak nevűket átírni cirillből, azaz azt eleve átírták -ich alakra, így maradt az -ics ejtés. Ugyanez igaz egy sor német eredetű névre is.
A kérdés persze két részre osztandó, de a végeredmény szempontjából ugyanaz:
- adott írott alak más nyelvi rendszer szerint ejtése, lásd a német „ch” Latin-Amerikában szinte azonos ejtésű, mint a spanyol „j”, azonban írott alak szerint ez spanyol „cs”, így a német származású latin amerikaik nevéban a „ch” ejtése egyszerűen „cs” lesz, pl. Cristina Kirchner volt argentín elnök neve így „kircsner” (valójában inkább valahol a „kircsner” és „kirsner” között, de ennek oka a helyi spanyol nyelvjárás, amire kicsit később térnék ki),
- az eredeti hanghoz közeli sincs a másik nyelvben, így azt mindenképpen fel kell cserélni, mondjuk a volt paraguayi elnök Alfredo Stroessner neve triplán kimondhatatlan spanyol szemmel, hiszen nincs a spanyolban „s”, nincs „ö”, s nem lehet szó elején oszbtruens mássalhangzók torlódása, így az elnök neve spanyolul „esztroszner” volt kiejtve.
Mi a helyes megoldás? Alapvetően a helyi normához kell alkalmazkodni. Szerintem nevetséges azt mondani bárkinek, hogy „figyelj, te nem tudod helyesen ejteni a saját nevedet!”.
Pinochet apai ágon francia bevándorlók leszármazottja, a családnév az eredetiben természetesen kb. „pinosé”. Az általános ejtés viszont „pinocset”, ill. még „pinoset” szerű ejtés is, ez ugyanaz a kérdés, mint a Kirchner esete, de az irodalmi ejtés a tiszta „cs”. A „t” mentes ejtés amolyan „arisztokratikus” stílus.
Ez a „cs” ejtés egyébként változó a spanyolban. A kasztíliai spanyolban amolyan lágy cs-t ejtenek mindenhol. Közép-Amerikában és Dél-Amerika egy részén mindenhol teljesen normál magyar cs-t – nekem persze ez a természetes, lévén Kubában nevelkedtem. Viszont Dél-Amerika egy részén, sőt Mexikó egyes északi részein is amolyan cs és s közti hangot mondanak. Sok országban a kérdés társadalmi is, pl. Chilében ha valaki „szépen” akar beszélni, akkor igyekszik a normál magyar cs-hez közelíteni, a cs-s szerű ejtés amolyan „alsóosztályos” kiejtés. Pinochet a saját nevét sokszor direkt ejtette cs-s szerűen, ezzel akarva aláhúzni, hogy ő kisember. Ami a t-t illető, néha mondta, néha nem, néha félig. Ami biztos: Chilén kívül, pl. Kubában mindig cs és mindig t az ejtés.
A lényeg: szerintem masszív sznobizmus magyarul „pinosé” alakot használni.
Íme egy pinochetista chilei dal, itt szépen normál cs-t ejtenek, a t meg amolyan félig zárt:
Ez pedig egy híradás Pinochet letartóztatásának évfordulójáról, ez a T13 chilei tv-csatorna tudósítása 2018-ból:
