Politikai rendszer az ex-szovjet térségben

By | 2022-04-14

Alapvetően 3 csoportba oszthatók politikai rendszer szemszögéből a térség országai: ez jelenleg 21 ország, ebből 15 nemzetközileg elismert.

Nem a Freedom House és hasonlók elemzései alapján, hanem a tényleges helyzet alapján.

*

A legkönnyebb eset a nyugati modellt követő államok. Ezek jellemzői:

  • a politikai hatalom korlátozott, azaz erős a gazdaság szerepe,
  • a politikai hatalomért szabadon versengenek különböző pártok,
  • a szólás- és sajtószabadság alapvetően teljes.

(Ezeket az kritériumokat fogom használni minden csoportnál.)

Ide tartozik a 3 balti állam: Észtország, Lettország, Litvánia. Ezeket nem is részletezném, mert közismertek.

*

Egyértelműen diktatúrák is vannak.

Jellemzők:

  • a politikai hatalom korlátlan, a gazdaság egyértelműen nem önálló tényező,
  • a politikai hatalomért nincs szabad versengés, az csakis rendkívüli eseményekkor változik
  • a szólás- és sajtószabadság hiányzik.

Jelenleg egyetlen állam van itt:

  • Türkmenisztán – Mindig ez volt a rendszer, a volt szovjetkori vezetésből lett az új vezetés. Van több párt is, de mindegyik a fő pártot támogatja. Kizárólag kormánypárti médiák léteznek, az idegen médiákat cenzúrázzák.

*

Átmeneti csoport: autoritárius rendszerek.

Jellemzők:

  • a politikai hatalom korlátlan, a gazdaság alávetett, de önálló tényező,
  • a politikai hatalomért nincs szabad versengés, az csakis rendkívüli eseményekkor változik
  • a szólás- és sajtószabadság részleges.

Ezek a következő államok:

  • Azerbajdzsán – A hatalom egyetlen család kezében van 1993 óta. Itt vannak ellenzéki pártok, azaz ezek nincsenek betiltva, de legális eszközökkel meg vannak fosztva az anyagi forrásoktól, így nulla közeli az ismertségük. Független médiák vannak, ellenzékiek nincsenek – a túl kritikus médiák ellen a hatóság nem nyílt erőszakkal, hanem bírósági úton jár el, s a módszer jellemzően nem börtön, hanem pénzbüntetés, mely aztán lehetetlenné teszi a további tevékenységet.
  • Tadzsikisztán – Az ellenzéki pártok be vannak tiltva, ezek zöme ténylegesen iszlamista szervezet, de a nem iszlamistákat is így kategorizálják. Ellenzéki médiák nincsenek, függetlenek vannak, ezek igyekeznek nem “provokálni” a hatalmat. A jelenlegi állapot 1997-ben alakult ki 5-éves polgárháború után, melyet az ex-kommunista nacionalisták nyertek meg az iszlamisták ellen, az iszlamisták mérsékeltebb része elfogadta a kormányzatot, ők bekerültek a hatalomba.
  • Üzbegisztán 2016 óta (előtte egyértelműen a diktatúrák között volt) – Több párt is van, de az alapkérdésekben egyetértenek a fő kormánypárttal. Az ennél kritikusabb pártok be vannak tiltva, hivatalosan mint radikális iszlamista szervezetek. Vannak független médiák, de ellenzékiek nincsenek – a független médiák kerülik a “veszélyes” témákat, emlékeznek a 2016 előtti időkre, amikor rosszabb volt a helyzet.

*

Az oligarchikus modell.

Jellemzők:

  • a politikai hatalom gyenge, a gazdaság irányít,
  • a politikai hatalomért szabad a versengés,
  • a szólás- és sajtószabadság van.

Ilyenek:

  • Ukrajna – Az egyes nagytőkés-csoportok viszálya áll a politikai harc mögött. Még az oroszpárti-nyugatpárti eltérés is így szerveződik, minden pártnak megvan a maga oligarchája, a valóságban persze fordítva: az oligarcháknak van pártja.
  • Transznisztria – Ugyanaz, mint Ukrajna, csak itt egyetlen csoport van, mely mindent ural. Így tökéletes a béke, szervezett bűnözés sincs, amolyan szovjet minta lakópark az egész, ahol gondosan összesöprik és elviszik a szemetet a közterületről, lefestik az utcai padokat, ha már kopottak. Egy volt szovjet rendőrszint, a moldáv nemzetiségű Victor Gușan a rendszerváltozás után a terület leggazdagabb vállalkozója lett, 1993 óta ő uralja az ország gazdaságát, s ezen keresztül a politikai hatalmat is. Ő maga semmilyen hivatalos pozíciót nem tölt be, de megfigyelők szerint minden parlamenti képviselő (kormánypárti és ellenzéki), minden kormánytag, s az elnök is az ő embere.

*

A nyugati modell posztszovjet verziója.

Jellemzők:

  • a politikai hatalom erős, a gazdaság önálló, de depolitizált,
  • a politikai hatalomért van szabad versengés,
  • a szólás- és sajtószabadság van.

Itt van:

  • Grúzia – A politikai hatalom mindig rendkívül erős, függetlenül attól ki van éppen hatalmon, de már röbbször is változott a hatalom birtoklása.
  • Abházia – Tulajdonképpen az egyetlen keményen Putyin-párti rendszer, ahol van valós küzdelem az esélyes pártok között.
  • Örményország – A hatalom erős, az állam szerepe jóval nagyobb, mint nyugaton, de az államhatalom birtoklása könnyedén megváltoztatható választások útján.
  • Karabah – De facto ez Örményország része, az ottani rendszer van.
  • Moldova – Ez szinte már nyugati modell, talán csak az erős államhatalom miatt nem sorolható be oda. A fő viszály itt arról szól: nyugatra vagy keletre kellene orientálódni, a nyugat az itt Romániát jelenti, a kelet meg Oroszországot. Minden választáson kis többséggel nyer ez vagy az az irányzat.

*

Végül a “Putyin-modell”.

Jellemzők:

  • a politikai hatalom erős, a gazdaság önálló, de depolitizált,
  • a politikai hatalomért nincs szabad versengés,
  • a szólás- és sajtószabadság van.

Ide tartozik:

  • Oroszország – Nagyjából 2007-től konszolidálódott a mostani rendszer. Lényege: a nagytőke szabadon működhet, ha lojális a hatalomhoz. Elvileg a hatalom leváltható, de ehhez a gyakorlatban olyan erős támogatottság kellene, melyet egyetlen ellenzéki párt se képes elérni. Mindenféle média működhet. A nyílt hatalmi erőszak ritka, jellemzően legálisan számolnak le a túl ellenzéki médiákkal, lásd becsületsértési, rágalmazási vádak. A külföldről is pénzt kapó médiák hírneve alacsony, mivel ezek kötelesek feltüntetni, hogy “idegen ügynökök”.
  • Belarusz – Az ország, ahol már Putyin előtt ez a modell volt. A kezdeti nyugatpárti próbálkozások után vissza lett állítva a szovjet rendszer, csak immár kommunista ideológia nélkül. Nagyon kevés dolog tilos, szabadon lehet pl. pártot alapítani, de a rendszer nem pártalapú eleve (a hatalom parlamenti képviselői mind pártonkívüliek, független képviselőként indulnak a választáson), így gyakorlatilag csak akkor lehetne a rendszert megdönteni, ha a lakosság több mint fele így akarná. Szabadon lehet médiát alapítani, de ennek nincs sok jelentősége, továbbá a hatalom olyan rendszert alakított ki, melyben a szimpla kritika rágalomként, a negatív vélemény pedig álhír-terjesztésként üldözhető. Ennek eredménye: a kemény ellenzék az országon kívül van, emiatt hatása minimális.
  • Dél-Oszétia – Az ország de facto Oroszország része, a rendszer is ugyanaz.
  • Kazahsztán – Az orosz helyzethez hasonló, a sajátosság: itt egyes pártokat betiltottak azzal a magyarázattal, hogy azok iszlamisták.
  • Kirgizsztán – Az orosz és a kazah helyzethez hasonló, de a politikai hatalomért való versengés foka nagyobb, mert nincs egy párt se olyan jelentős többséggel, ahogy ez Oroszországban és Kazahsztánban van.

*

A 2 új államról -Donyecki és Luganszki NK – nem írtam, túl kevés az infóm róluk. Eleve ezek csak átmeneti képződmények szerintem.