Amióta a tudás mennyisége megfoghatatlan – úgy a középkor óta -, nagy probléma a szaktudás és az általános tudás közti ellentét.
Az ókorban még könnyű volt: egy művelt, elegendő szabadidővel rendelkező ember képes volt nagyjából 20-25 év alatt minden tudást felhalmozni. Ez az utóbbi kb. 700-800 évben immár képtelenség.
Azóta probléma mi jobb:
- egy adott területen szakembernek lenni, elvesztve ezzel az összképet, vagy:
- az általános képre törekedni, ezzel azonban egyetlen területen se lenni szakembernek.
A szakemberség hívei azt mondják a másik táborról: felületesek, csak össze-vissza halandzsáznak, semmi szükség „általános” összképpel foglalkozó emberekre, mert teljesen elegendő, ha összeállnak a szakemberek, mindenki ismer jól valamit, az összeredmény pedig az összkép, azaz semmi szükség emberekre, akik ezt megtennék önmagukban.
Ennek az elképzelésnek a népszerű következménye az úgynevezett „szakértői kormány” nevezetű ideálkép. Ami természetesen marhaság, szakértők nem képesek ugyanis kormányozni, a kormányzás valójában egy külön szakma, a politikusi szakma része, s a politikusi szakma pedig éppen arról szól, hogy nézzük az összképet.
Az összkép hívei természetesen pontosan ezt állítják, a másik tábort – túlzó módon persze – „szakbarbároknak” minősítve.
