Pár napja írtam a kubai nemi erkölcsről. Most ezen a háttéren a kubai külföldi közösségek esete.
Akkoriban Kubában összesen 6 országból volt olyan méretű igjúsági jelenlét, ahol már lehet általánosítani, nagyjából számszerinti sorrendben: Szovjetúnió, NDK, Bulgária, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország.
Kelet-Európa tehát, melyben nem volt szexuális forradalom, de mégis volt nyugati hatás közvetve, így kubai szemmel sokkal szabadabb volt e tekintetben a viselkedés.
A szovjetek esete a legkönnyebb: szerepük de facto nulla volt. Egyrészt ugyanis a 18 éven aluliaknál kötelező puritanizmus volt, még egymással se igen buliztak, nemhogy másokkal. A szovjet hatóság nagyon rossz szemmel nézte, ha egy szovjet fiatal kubaiakkal vagy más idegennel barátkozott. S ezt csak a kaukázusi szovjetek nem tartották be tömegesen, lásd örmények és grúzok elsősorban, de ők szovjet szemmel is amolyan „déli, egzotikus, megbízhatatlan” alakoknak voltak beskatulyázva. Másrészt pedig 18 év felettiek alig voltak, a szovjet rendszerben a hivatalos kiküldöttek nem vihették magukkal családtagként már felnőttkort elért gyerekeiket. Így alig volt 18 éven felüli szovjet fiatal Kubában, csak pár ösztöndíjas volt ilyen.
Az ellenkező véglet a keletnémetek voltak, ők álltak minden tekintetben a szexuális forradalom csúcsán. Ez persze Magyarországon is így volt: a Balatonon is híres volt az „NDK-s lány” mint fogalom, aki ismerkedés után fél órával szexet akar a bokorban. Kubában az éghajlat ezt még erősítette is, a karibi klíma olyan, hogy jelentősen elősegíti a szexuális vágyakat – tudományosan nem tudom megindokolni, de a nedves meleg és a sós levegő közös hatása tényleg ilyen, különösen azokra, akik nem születtek bele ezekbe az éghajlati viszonyokba.
Tehát legendák voltak róluk. A fiúkat gyűjtő NDK-sokról, sőt a férfit megrőszakolókról.
A lengyel lányok voltak a helyi arisztokraták. Ők halálosan meg voltak győződve róla, hogy náluk szebb nincs a világon, s minden férfi titokban őket akarja. Így nagyon durván válogattak: nemhogy partnerük nem lehetett bárki, de még egy szimpla beszélgetést valakivel is kegynek tekintettek.
A lengyelek hitték, mindenkit megkaphatnak, egy más nő se az ő kategóriájuk. Ezzel egyszer magam is bajba keveredtem. Jövendő múzsámmal nagyjából 2 hónapja voltam együtt, s buliban voltunk egy háztetőn lévő medence körül. Unatkozó lengyel csaj eldönthette, ő képes bármely párt szétválasztani. Szóval produkálta magát, erotikusan táncolt, s bár semmilyen ruhát nem vett le magáról, rendkívül látványos volt, nem lehetett nem odanézni, különösen, mikor beállt az egyik zuhany alá, s magára engedte a vizet. Jövendő múzsám láthatóan durcis lett, hogy nézem a lengyelt, nehezen tudtam megnyugtatni, pedig elmagyaráztam „ha képes lennék nem felfigyelni ilyesmire, akkor homokos lennék”. Végül azzal nyertem vissza a jóindulatát, hogy valójában nem a lengyel lány tetszett nekem, hanem az, amit csinált, s igazából akkor lennék a legelégedettebb, ha ő csinálná ugyanezt a lengyel helyett.
Később, nagyjából első házassági évfordulónkig többször volt ilyen félreértésünk, lásd „miért bámulod azt a csajt?” – „csak a ruháját nézem, szeretném, ha te is ilyet vennél fel, rajtad még jobban állna”. Kellett kb. másfél év, hogy elhiggye, nem kamu a szövegem.
A csehszlovákok és a magyarok – akiket képtelenség volt megkülönböztetni egymástól, míg nem szólaltak meg – voltak a középmezőny. Nem volt se túl jó, se túl rossz hírük, s mindenképpen a legdiszkrétebbek voltak. Egyszer mesélték egy cseh lányról, hogy egy bulin túl sokat ivott, majd félmeztelenül táncolt – sokáig hír volt ez, a „keletnémet módra” viselkedő csehszlovák tiniről.
A bolgárok voltak mindenképpen az „olcsón hatásosat” mesterei. A szovjetek után a bolgárok voltak a legrosszabban fizetett külföldiek Kubában, s ez érthetően kihatott a kiküldöttek lányaira is. Az átlag bolgár lány csillogott, villogott, szokatlan dolgokat tett magára (ha pl. az ember látott egy bulin egy fiatal lányt 30 centis fülbevalóval, 90 % esélye volt, hogy a lány bolgár), s ebből az erős, előnytelen testalkatúak se maradtak ki.
S a bolgárok voltak a legjobban integráltak a kubai körülmények közé. Akár partner szinten is.
Ami drasztikus eltérés volt a kubai és a kelet-európai lányok között, hogy utóbbiak szabadabban viselkedtek, akkor is, ha volt párjuk. Kubai szemmel nézve egy lány akkor viselkedik szabadabban, ha partnert keres, ez az egyetlen elfogadható ok.
Ez olyan szinten megvolt, hogy még az öltözködésre is kiterjedt. A kubai elvárás: az elkötelezett lány legyen szerény kinézetű. Ha mégse az, akkor ott valami baj van, biztosan a kapcsolat nem működik.
Amikor már együtt volt a későbbi múzsámmal, én is kaptam erre felvetést. A múzsám mindig abszolút odafigyelt magára, pl. smink nélkül akkor láttam először, amikor először aludtunk együtt egész éjszaka, s lefekvés előtt nyilván megtisztította az arcát. Továbbá az öltözéke is mindig abszolút szexis volt. Egy nap meg is kérdezte tőlem egy kubai haver, engem nem zavar, hogy a „noviám” így néz ki, hiszen mintha fiút keresne magának? Én meg egy példával válaszoltam: ha lenne kocsid, mit szeretnél, az szép, tiszta legyen, mindig működjön rendesen, vagy legyen piszkos és időnként robbanjon le? A haver ezen jót nevetett, majd azt mondta „furcsa emberek vagytok ti Európában”. Pedig igyekeztem elmondani, ha a csajom jól néz ki, az úgy értékelem, nekem néz ki jól, nem másnak, ha pedig hűtlen lenne hozzám, akkor tök mindegy lenne, ezt szexis külsővel vagy nélküle tenné.
Mivel mégiscsak Kubában nőttem fel, azért hatott rám az ottani megítélés. A csajom öltözködése terén pont nem, de mondjuk azt én se fogadtam el, hogy a csajomnak lehet esetleg hímnemű barátja. S ez nem bizalomhiány, hanem a normalitás: én vagyok a hímnemű barátja, minek kellene még barát, aki nem közös barát, hanem csak az övé?
Van azért valami mélyen drámai abban, hogy bár direkt beazonosíthatatlanul írtam, azok, akik az írás közben a szemem előtt lebegtek ma 50-65 év közötti nagymamák. Ha esetleg valaki olvas közülük engem – ilyen már megesett, visszajelzést kaptam olyantól, aki akkor ott élt -, biztosan nagyon mosolyog, esetleg büszke is amolyan „hű, milyen dögös csaj voltam!” alapon.
A lényeg: kubai szemmel el lett könyvelve, ezek a kelet-euópai népek baromira furcsák, a lányok „kurválkodnak”, pedig nem is igazi kurvák, a fiúk pedig ebben nem látnak semmi problémát. Fura, abszurd népek!