Petrus Aureoli (Auriol) Scriptum super primum Sententiarum című műve a XIV. századi skolasztikus teológia és filozófia egyik legjelentősebb alkotása.
Általános áttekintés
Ez a munka Petrus Aureoli főműve, amely Peter Lombardus Szentenciák című alapművének első könyvéhez fűzött kommentár. Aureoli 1317 körül írta a szöveget, és ez tekinthető teológiai rendszerének legérettebb kifejtésének.
Főbb filozófiai és teológiai témák
Aureoli munkássága az ismeretelmélet és az ontológia terén hozott radikális újításokat, amelyek megjelennek a Scriptumban is:
- Látszólagos lét (Esse apparens): Aureoli legismertebb tézise szerint a megismerés során a tárgyak egyfajta „látszólagos létet” nyernek az elmében. Ez a köztes állapot az érzéki észlelés és a tárgyi valóság között helyezkedik el. Ezzel a nominalizmus és a későbbi fenomenológia egyik előfutárának tekintik.
- Konceptualizmus: Tagadta a rajtunk kívül álló egyetemes létezők (univerzálék) valóságát. Szerinte az univerzalitás csak az elme tevékenységének eredménye, amely a dolgok hasonlóságán alapul.
- Isteni előretudás és jövőbeli esetlegességek: A mű első könyve részletesen foglalkozik azzal, hogyan tudhatja Isten előre a jövőbeli szabad emberi döntéseket anélkül, hogy azok szükségszerűvé válnának. Aureoli szerint Isten tudása nem időbeli, hanem egy örök „mostban” lát minden eseményt.
- Kritika kortársai felé: Aureoli élesen bírálta Aquinói Szent Tamás, Duns Scotus és más neves ferences gondolkodók nézeteit, sajátos, független utat keresve a teológiában.
