A kérdés persze érdekes. De itt az érdekesség az, hogy ez eredetileg egy ballib szent tabu volt.
A 90-es évek egyik ballib alapkövetelések egyike volt, hogy legyen szabad iskolaválasztás mind aktív, mind passzív módon. Mert milyen rossz volt a Kádár-rendszer egyenlősítő, elnyomó rendszere az iskolakörzetekkel.
A dolog engem személyesen is érintett. 1973-1980 között az V. kerületben jártam iskolába, a Szent István téri iskolába (az iskola jelenleg is létezik, azonos néven – Szent István Általános Iskola, bár az én időmben hivatalosan „I. István Általános Iskola” volt, a „szent” nem volt elfogadott név akkor -, de pár utcányira onnan, a Szemere utcában, mert az eredeti épületet visszakapta a katolikus egyház 15-20 éve). Viszont én nem az iskola körzetében laktam, hanem onnan majdnem 10 km-re, Zuglóban. S minden egyes alkalommal meg lett említve, hogy én nem oda „tartozom”, szóval ha rossz leszek, ki leszek rúgva.
Egyébként itt érdekes a műsorban: szinte minden szereplő elmondja, miért hülyeség megszüntetni a szabad iskolaválasztást. Alapvetően azért, mert akinek van rá lehetősége, az úgyis megszegi a szabályt.
Amire kiváncsi lennék, mikor fogják Gulyásék elővenni a másik két ballib oktatási tabut: a tanári szabadságot és a tankönyvszabadságot. Az istenített Finnországban ugyanis nemcsak szabad iskolaválasztás, de tanári és tankönyvi szabadság sincs. Miért? Mert ez a 2 ugyanúgy rontja az egyenlőséget, mint az iskolaszabadság. Ha a tanár eltérhet az állami tantervtől, akkor mindenképpen lesznek „jobb” és „rosszabb” tanárok, akik jobb és rosszabb könyveket fognak használni.
Személyesen engem az egész sose érintett egyébként sehogy. Mindig rossz tanuló voltam, gyakorlatilag nem tanultam semmit az iskoláimban. Utáltam az iskoláimat, a tanáraimat is, a legtöbb iskolatársamat is. Most nem tudom mi van, de a Kádár-kori átlagos pedagógus hisztis középkorú nő volt, aki gyűlöli saját magát és a világot, s mindezt a gyerekeken bosszulja meg.
Hét évet töltöttem el a magyar közoktatási rendszerben diákként (1973-1980, I.-VII. osztály). Ez alatt a legjobb, amit láttam, az a laza típusú tanárnő, aki persze szintén nem tanít semmit, de legalább nem terrorizálja a gyerekeket.
Olyan mély nyomot hagyott ez bennem, hogy amikor 2000-ben meghívtak mint régi diákot a volt iskolám 130 éves évfordulójára – ekkor még a régi épületben működött az iskola -, s el is mentem oda pár volt osztálytársammal, hirtelen megéreztem ismét azt az elnyomó gyerekterror érzést, mintha megint kisdiák lennék.
Komolyan állítom: minden amit tudok és ami bennem személyiségformáló lett annak 99 %-át az iskolán kívül szereztem meg.
Egyébként a finn modell megvalósíthatatlan máshol, ahhoz rendkívül homogén ország kell. Ha nőni fog a harmadikvilágbeli migránsok aránya Finnországban, akkor ott se fog működni pár éven belül.
