Én tulajdonképpen csak egy pártot sajnálok, Vonáét. Ez is a talpramagyarizmus egyik áldozata.
S nem, nem értek egyet semmiben Vonával. Azaz nem azért sajnálom, mert eszmeileg közeli lenne hozzám.
De egy valami tény. Vona helyesen felismerte: az eredetileg szélsőjobb Jobbik néppártosodása nem lehet vég nélküli, meg kell állni az úton, mert nevetségessé válik az egész. S Vona lépett: 19 % eredménnyel 2018-ban lemondott, ami önmagában egyedi, ma minden ballib párt hatalmas sikerként könyvelne el egy ilyen eredményt, míg Vona kudarcnak fogta fel. De lemondott, mert tudta, az út az összefogdodáshoz vezet, amihez már nem adta a nevét. Amihez Jákob-Parizer Péter adta a nevét, aki sikeresen nevetségessé is tette magát.
Vona viszont lassan megkezdett egy építkezést, elhatárolódva a ballibektől. Még sikeres is lehetett volna idén, de most már semmi esélye. Aminek egyetlen oka, hogy Talpramagyar hatásosabban képes előadni ugyanazt, miközben teljesen felszínes egyébként.
Ez van, rossz helyen volt rossz időpontban.
