Egy gyomorforgató katolikus hittankönyv kapcsán
Budapest, 2033. október 15.
Hatalmas felháborodás kíséri azt az új magyar katolikus hittankönyvet, melynek egyik fejezete súlyosan megbélyegzi a pedofíliát. sőt az halálos bűnnek nevezi. Nem csak a Gyermekbarátok Ligája és más megbecsült pedofil érdekvédők emeltek fel szavukat, de pártok, szakszervezetek, civil szervezetek, a korral haladó kisegyházak, sőt egyszerű magyar polgárok is kifejezték felháborodásukat az üggyel kapcsolatban.
Egy 48 éves, neve elhallgatását nem kérő, aktív pedofil férfit, Bunkó Bendegúzt arról faggatom, miként látja ezt a tankönyvet, valamint arról is, hogy mennyire befolyásolja mindennapjait az ő mássága.
– Nem találok szavakat! Nem értem, hogy a kormány hogyan engedhet egy ilyen pedofób szellemiségű könyvet az iskolákba, kisgyerekek kezébe. Elfogadhatatlan, hogy az állam nem ellenőrzi, miből tanulnak a kisdiákok – mondja felháborodástól elfúlt hangon Bendi.
– Ért már téged atrocitás amiatt, hogy pedofil vagy? – faggatjuk tovább Bendit.
– Igen – ismeri el lehajtott fejjel Bendegúz -, az előző munkahelyemről kirúgtak. Partnerem, a 7 éves Zolika bejárt hozzám időnként iskola után, így eljutott a főnököm fülébe, hogy a kisgyerekeket szeretem. Se szó, se beszéd egyik pillanatról a másikra nem volt munkám. Mondvacsinált okkal. Csak később tudtam meg elbocsátásom valódi okát.
– Félsz az lenni Magyarországon, aki vagy?
– Igen. Sajnos nem érzem magamat Európában – folytatja Bendi, majd hozzáteszi – szeretnék egy olyan országban élni, ahol nem számít, ha ez ember egy kicsit is más, ahol büszkén mondhatom el mindenkinek, hogy más vagyok, s ahol nem kellene félnem a másságom miatt.
