Szent iratok

By | 2019-02-20

Anicius Manlius Severinus Boëthius, római keresztény (480–524). Aki szerintem a korai keresztény korszak messze a legfontosabb nyugati gondolkodója. Ebben az írásában 5 teológiai témáról van szó. Közös címük: Szent iratok (Opuscula sacra).

A Szentháromság

Hogyan lehet valami különböző? Úgy, hogy nem azonos nemben, fajban vagy számban. Két ember csak járulékos tulajdonságaik alapján más, nem és faj szerint azonosak.

A elmélkedő tudomány 3 fajtája:

  • fizika: nem foglalkozik absztrakt kérdésekkel, hanem adott testek mozgásával,
  • matematika: a formákkal foglalkozik, azaz az anyagtól elvben mentes dolgokkal,
  • teológia: se mozgással, se anyaggal nem foglalkozik, mivel Isten mentes mindkettőtől, Isten – ellentétben minden más dologtól – tiszta forma és önmaga lényege.

Isten mint a formák formája, a létezés alapja nem rendelkezik járulékokkal, így szükségszerűen egy.

Isten háromsága olyan ismétlődés, mely nem hoz létre többséget. Hogyan lehetséges ez? Kétféle szám létezik:

  • amivel számolunk (egy, kettő)
  • ami jelzi az adott számolást (egység, kettősség).


Isten esetében a három ugyanannak a felsorolása, más-más módon.

Viszont nyilvánvalóan nem azonos a Szentháromság három személye. Mi a magyarázat tehát?

Istennek nincsenek járulékai, mert abszolút egyszerű. Így az arisztotelészi 10 kategória se úgy vonatkozik rá mint más dolgokra, nála pl. nem minőséget jelölünk, hanem a lényegét. Még a lényeg se úgy lényeg, ahogy másnál, mert semmi más rajta csak tisztán lényeg, így nála ez lényegenfelüliség. Ugyanez van a többi kategóriával, az pl. hogy Isten mindenhol jelen van nem azt jelenti, hogy mindenhol ott van, hanem azt, hogy egyetlen helyen sincs, ugyanez az örökkévalósága, mely nem időt jelent, hanem azt, kivül áll az időn.

Nézzük a viszony kategóriát, ez a legfontosabb a vizsgált kérdés szempontjából. Lásd rabszolgatartó és rabszolga, az utóbbi nélkül nincs az előbbi, pedig az nem járuléka az előbbinek (míg ha a fehérség szűnik meg, azzal nem fog megszűnni a fehér dolog maga). Az ember aki rabszolgatartó volt megmarad, lényege nem változik, míg a fehér dolog lényege megváltozik.

A viszony kategória tehát nem változtat a lényegen. Az egy állapotot jelez. Ha valaki mellé állok annak jobb oldalára, majd az illető átmegy másik oldalamra, semmi se fog változni bennem, pedig a viszony megváltozott.

Tehát a viszony nem változtat, s a Szentháromság is viszonyokat fejez ki. Az egyetlen eltérés a személyei közt a viszony. A három így egyetlen lényeg.

Állítható-e lényegileg a Szentháromság bármely tagja Istenről?

Az előbbi téma folytatása.

A Szentháromság személyeinek neve nem állítható Istenről, miközben mind a 3 személy Isten. Miért? Mert a név viszonyt jelöl, nem lényegi. Ha nem így lenne, nem maradna viszonybeli eltérés se a személyek között.

Hogyan lehet a lényeg létezésénél fogva jó, anélkül, hogy
abszolút jó lenne?

A probléma a következő. Minden meglévő dolog jó, abban az értelemben, hogy legalábbis hajlamos rá. De miben áll ez a jóság – részvétel általi vagy lényegi? Ha részvétel általi, az azt jelenti, nem jók önmagukban, de akkor miért hajlamosak a jóra? Ha viszont lényegileg jók, akkor lényegük azonos Istenével, ami képtelenség.

A megoldás a dolgok absztrakt szétválasztása. Vonjuk ki az adott dologból a létezést (aminek oka a létezés formájában, azaz Istenben való részvétel). Nézzük meg most, hogy hogyan lehetne bármi is jó Isten nélkül. Azaz eljutunk oda, hogy látjuk, a dolog létezése és jósága nem azonos, ez két különböző dolog. A jóság Isten akaratából jó, ez másodlagos jó, míg Isten esetében ez a két dolog egy és ugyanaz. Bár a dolgok jók amiatt, hogy léteznek, s ezáltal részesednek Istenben, de ez a jóság nem ugyanaz, mint Istené, azaz nem feltétlenül és mindentől függetlenül jó, mivel a dolgok nem abszolút létezők.

Jelenti-e azt, hogy a dolgok ahogy jók, úgy igazságosak is? Nem, mert a jóság a leírt módon a létezésből ered, míg az igazságosság cselekedetből, s e két dolog csak Istennél azonos. Továbbá számunkra a jó nem, az igazságosság pedig faj.

Az egyetemes hitről

Örök isteni lényeg. Mindent ő teremtett a semmiből. Szentháromság.

Eretnek értelmezések:

  • ariánusok: 3 isteni személy van, de nem egyenrangúak,
  • szabelliánusok: csak 1 isteni személy van,
  • manicheusok: nincs Szentháromság, Krisztus se Isten, két isteni ellentétes elv van.

Isten megteremtette az első embert, szabad akaratot adott neki. Fellázadt Isten ellen, leszármazottai örökölték természetes úton a testi és lelki tökéletlenséget.

(Ezután a szerző elmondja az ószövetségi történetet pár mondatban, majd Krisztus eredetét és történetét.)

Isten szentségeket hozott a tökéletlenségek helyrehozására. Isten kegyelmet ajándékozott mindenkinek, melyet nem érdem alapján kapunk.

Isten ajándéka a teljes, testi és lelki feltámadás.

Létrejött az Egyház, melynek feje az égben maga Krisztus. Az Egyház a Szentírás és az egyházatyák egyetemes hagyománya alapján tanít. Ez a hagyomány kötelező az egész világon, de minden részegyház saját szkásai alapján működik.

Eutükhész és Nesztoriosz ellen

A dolgok természete:

  • a dolgok azon jellemzőinek összessége, mely alapján a dolog értelmileg felfogható,
  • az ami képes cselekedni és cselekést elszenvedni (kivéve Istent, aki csak cselekedni képes),
  • a természet az a sajátos különbség, mely formát ad bármitnek is.

Mind a katolikusok, mind a nesztoriánusok állítják: Krisztusban 2 természet van, ez előbb felsoroltak közül az utóbbi értelemben értendő.

Személy nem létezhet természet nélkül. A természet pedig vagy lényeg vagy járulék. Személy nem lehet járulékon át. Így a személyhez szükséges a lényeg.

Személy csak az lehet, ami élő, csak értelemmel rendelkező élő.

Ami lényeg, az lehet testi és testetlen, stb., a konkrét esetben az emberi értelmes természet és az isteni örökkévaló természet releváns.

A személyiség sose általános, mindig egyedi.

Ebből következően a személy helyes meghatározása: értelmes lény egyedi lényege – latinul persona, görögül ὑπστωις, láthatóan a latin szó az “álarcból” ered (eredetileg latinul persona = álarc), ami a persono igéből ered, aminek jelentése “énekel, erős hangot ad” – az asszociáció alapja, hogy az üreges álarc szükségszerűen nagyobb hangot ad. Az álarc neve görögül πρόσωπον. A görögök nem alkalmazzák ezt a szót a személyre, hanem helyette az ὑπστωις szót, aminek eredeti jelentése “alatta áll”, a használat oka: általánosságban létezhet létezés, de azok alatt állnak az egyedi dolgok, s egyedül bennük van lényegi létezés.

Az ember pl. :

  • lényeg (mint esszencia) – οσα, subsistentia -, mert létezik,
  • lényeg (mint szubsztancia) – ὑπστασις, substantia -. mert alanya mindennek, ami nem esszencia,
  • személy – πρόσωπον, persona -, mert értelmes egyed.

Ugyanez Isten esetében:

  • esszencia, mert létezik, s belőle van a létezés,
  • szubsztancia, mert alanya mindennek,
  • személy, mert értelmes lény.

1 esszencia, 3 szubsztancia, 3 személy.

Nesztoriosz hibája abban áll, hogy azt hitte, a személy alkalmazható bármire, bármilyen természetre. Ezért következtetett abból, hogy Krisztusban két természet van, arra, hogy az két személy is.

Ami Eutükhészt illeti, ő az ellenkező irányban tévedett. Azt hitte, a természet kettősségéhez szükséges a személy kettőssége is, ezért hirdette az az emberi természet feoldódását Krisztusban.