A volt szovjet Közép-Ázsia az az 5 mai független állam, mely a Szovjetúnió összeomlása előtt annak része volt mint tagköztársaság: Kazahsztán Kirgizisztán, Tadzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán.
A terület mai lakossága kb. 72 millió fő. Az etnikai arányok:
- 43 % üzbég,
- 17 % kazah,
- 12 % tadzsik,
- 9 % orosz,
- 7 % kirgiz,
- 6 % türkmén,
- és 6 % minden egyéb kisebb nép, melyek közül a tatárok 0,9 %, a karakalpakok 0,8 %, az ukránok 0,7 %, az ujgurok 0,5 %.
A mai határok az 1936-os sztálini szovjet közigazgatási reform maradványai. A Szovjetúnió hivatalos megalakulásakor (1922) az egész régió az orosz köztársaság része volt, kivéve az akkor még független Hivát és Buharát, ez a két államot Oroszország 1873-ban hódította meg, de nem lettek hivatalosan anektálva, hanem az orosz cár gyámsága alatt álló állami státuszt kaptak. Azonban mindkét államban megtörtént 1920-ban a kommunista hatalomátvétel, majd 1924-ben hivatalosan is a Szovjetúnió része lettek: Buhara fel lett osztva a türkmén és az üzbég köztársaság között – ma a terület Türkmenisztán, Üzbegisztán és Tadzsikisztán része -, Hiva pedig az üzbég , a türkmén és az orosz köztársaság között – ma a terület Türkmenisztán, Üzbegisztán és Kazahsztán része -.
A üzbég és a türkmán tagköztársaság ugyanebben az évben – 1924 – lett létrehozva, az orosz tagköztársaság részeiből. 1929-ben az üzbég köztársaság egy részéből lett a tadzsik köztársaság. Végül 1936-ban meg lett alakítva a kazah és a kirgiz tagköztársaság is, mindkettő az orosz köztársaság területéből.
1936 után Közép-Ázsiaban az 5 szovjet tagköztársaság közötti harárok esetében csak apró kiigazítások voltak, elsősorban gazdaságtervezési okból, mivel mindennek politikai jelentősége akkor kb. nulla volt.
Lássuk a jelenlegi helyzetet.
Türkmenisztán. A lakosság 79 %-a türkmén, 9 %-a üzbég, 3-3 %-a orosz és kazah. A helyzet kivételes: gyakorlatilag nem léteznek etnikai problémák. Az ország igyekszik a függetlenség óta lecsökkenteni az orosz nyelv szerepét, a hivatalos életben minden türkménül van, de a városi lakosság zöme ma is beszél oroszul, s az különböző nemzetiségek közös nyelve is az orosz. Ez az üzbégek és a türkmének közti kapcsolat esetében is így van, mert bár mindkét nyelv türk, a türkmén a délnyugati türk ághoz, az üzbég pedig az északnyugati türk ághoz tartozik, s bár van köztük bizonyos kölcsönös megértés, az alacsony fokú.
Kb. 1 millió türkmén él Iránban és Afganisztánban, az türkmén-iráni és a türkmén-afgán határ másik oldalán. A hírekben manapság gyakran szereplő szíriai türkmének nem türkmének, ez csak névegyezés, egyszerűen Szíriában türkménnek nevezik a szíriai török kisebbséget.
Üzbegisztán. A lakosság 83 %-a üzbég, 4-4 %-a tadzsik és orosz, 3 %-a kazah, 2 %-a karakalpak, 1 %-a tatár. Ezek közül az üzbég-tadzsik viszony a legrosszabb, gazdasági, részben kisebbségi okokból, pl. a tadzsik kormány szerint az üzbegisztáni tadzsikok száma a hivatalos számnál 3-4-szer magasabb. Máig nincs mindenhol pontosan kijelölve a tadzsik-üzbég határ vonala, egyes részeken el van aknásítva a határövezet.
Az egyetlen hivatalos nyelv az üzbég, de a gyakorlatban minden kétnyelvű: üzbég és orosz. A üzbég lakosság legnagyobb része oroszul is tud. Az üzbég kölcsönösen érthető az ujgur nyelvvel.
Afganisztán északkeleti része üzbég többségű, Afganisztán lakosságának kb. 10 %-a üzbég.
Az ország nyugati része a karakalpak autonóm terület, ahol a lakosság kétharmada karakalpak és kazah. A karakalpak a hatodik legnagyobb helyi nép Közép-Ázsiában, mely azonban létszámban elmarad az első öttől, így nem kapott önálló tagköztársasági státuszt a szovjet korban. A karakalpak a kazah közeli rokonnyelve, kölcsönösen érthetők.
Kirgizisztán az egyetlen a térségben, mely megpróbát szakítani az orosz orientációval. 2005-ban nyugatpárti puccs távolította el az oroszpárti vezetést. Azonban a 2010-es ellenpuccs eltávolította a nyugatpárti vezetést, visszaállítva a korábbi helyzetet. Mindettől függetlenül, a kazah-kirgiz viszony minden időben a lehető legjobb volt, annak ellenére, hogy Kazahsztán mindig oroszpárti orientációt folytatott.
A lakosság 73 %-a kirgiz, 15 %-a üzbég, 6 %-a orosz, 1 %-a ujgur. A kirgiz és a kazah közeli rokonok, kölcsönösen érthetők. Eleve a két nap eredete azonos, korábban a kazahokat kirgizeknek nevezték, míg a szűkebb értelemben vett kirgizeket fekete kirgizeknek.
Az üzbég-kirgiz viszony messze a legrosszabb az egész térségben. Az 1936-os közigazgatási reform egyes szintiszta üzbég területeket Kirgizisztánhoz csatolt, Ezen a területen két ízben is – 1990 és 2010 – gyakorlatilag polgárháború zajlott az üzbég és a kirgiz lakosság között, többszáz halálos áldozattal, százezres menekülthullámmal.
Kazahsztán a térség legnagyobb országa (de lakosságszámban csak a második). Ez a legoroszabb állam a térségben, a lakosság 24 %-a orosz. A többi: 61 % kazah, 3-3 % üzbég és ukrán, 2 % ujgur, 1 % tatár.
Gyakorlatilag nem léteznek etnikai problémák, sem komoly viszály más állammal.
Az egyetlen ország a térségben, mely hivatalosan is kétnyelvű: kazah és orosz. Az orosz máig nagyobb szerepet játszik, mint a kazah. Az orosz lakosság nagy része egyáltalán nem beszéli a kazah nyelvet.
A nyelv érzékeltetésére:
Tadzsikisztán. A lakosság 84 %-a tadzsik, 14 %-a üzbég. Az egyetlen a térségben, ahol gyakorlatilag nincs orosz lakosság, a Szovjetúnió szétesése utáni polgárháborúban szinte a teljes orosz lakosság elvándorolt. Ennek ellenére az orosz nyelv szinte azonos szinten használatos a tadzsikkal, ennek oka az üzbég kisebbség is, mellyel a közös nyelv az orosz. A tadzsik az egyetlen államnyelv a térségben, mely nem a türk nyelvcsaládhoz tartozik. A tadzsik a perzsa nyelv 3 nyelvjárásnak egyike (fárszi, dari, tadzsik), így kölcsönösen természetesen érthető az iráni perzsával.
Afganisztánban több tadzsik él, mint Tadzsikisztánban, Afganisztán lakosságának majdnem 30 %-a tadzsik.
Ami az 5 ország életszínvonalát illeti, az eltérés hatalmas. Kazahsztán messze a leggazdagabb, az átlag életszínvonal eléri az EU legszegényebb országaiét, a kazah életszínvonal kb. a román és a bolgár szintjén van. Türkmenisztán kb. a magyar szint 70 %-án áll, Üzbegisztán a 40 %-án, Tadzsikisztán és Kirgizisztán pedig a 20 %-án.
