Németországban és Ausztriában az áruházak feloszlanak olcsó, diszkont típusúsakra és normál kategóriájúkra. Az Aldi, a Lidl, s a Penny pl. mind diszkont kategória. A Billa, a Kaufland meg pl. „normál”.
Megjegyzem: de jó, hogy a magyarban ma már a „diszkont” szó csak melléknév. A 90-es évek elején még főnév volt, lásd „megyek a diszkontba”. Engem baromira idegesített.
Az EU legszegényebb országában, Bulgáriában nem létezik „diszkont” kategória, ugyanis bármilyen áruház már a középosztálynak szól, nem a szegényeknek. A szegények piacra járnak, kis boltokban vásárolnak, s csak valamilyen akció esetében mennek be áruházba.

Ennek egyébként pozitív fejleménye, hogy míg Budapestről szinte teljesen eltűntek a független kisboltok, addig Szófiában maradt belőlük szép mennyiség. Egyszerűen mindig volt rájuk igény.

Míg nyugaton ezek a hálózatok kifejezetten diszkont kategóriában hirdetik magukat, Bulgáriában ilyen típusú marketing nincs: ezek a boltok a szegényeknek túl drágák, míg az alsó-középosztály számára kedvezőbb az „elegáns bolt” narratíva. A szegény réteghez képest gazdag alsó-középosztály persze nyugati mércével szegény, de így legalább az az illuziója lehet, hogy ő valami „jobb” helyen vásárol.

Az ilyen dolgok kiválóan mutatják az életszínvonalbeli hatalmas eltéréseket az EU-ban. Talán jobban, mint a statisztikai adatok.