Az olasz Anselmus (Anselmo) (1033-1109) számít a skolaszti(ci)zmus egyik megalapítójának. E művének lényege az, amit a cím sugall. Isten számára nincs szükségszerűség, minden amit tesz, tiszta akarata következménye. Krisztus születése és halála ugyanez a kategória, a kereszthalált se előzte meg semmilyen szükségszerűség.
Az olasz Anselmus (Anselmo) számít a skolaszti(ci)zmus egyik megalapítójának. Ezt a művét mindenki ismeri, pontosabban az abban kifejtett, később ontológiai istenérvnek nevezett kifejtést mindenképpen. A mű 1075-ben keletkezett. Kiegészítve annak folytatásával (Responsio). Érdemes a szokásosnál részletesebben megnézni ezt a kifejtést, mert ezzel elkerülhető a legtöbb téves cáfolat elismerése. A cél: olyan érv biztosítása, mely nagyrészben képes tisztán racionális… Read More »
Az olasz Anselmus (Anselmo) számít a skolaszti(ci)zmus egyik megalapítójának. Az írás fő témája vita Roscellinusszal. Aki tagadta a lényeg valóságos létezését, az csupán nyelvi fordulatnak tartotta, továbbá azt mondta, ha a Szentháromség egy, abból következően nem csak a Fiú testesült meg Krisztusban, hanem a másik két személy is. Hogyan érhető el igazság? Hittel és tudással. De hit nélkül… Read More »
Az olasz Anselmus (Anselmo) számít a skolaszti(ci)zmus egyik megalapítójának. E a mű 1078-ban keletkezett. A téma: a létezés alapja és a Szentháromság. Minden dolog azért valami, mert más dolgokhoz képes nagyobb, kisebb vagy azzal egyenlő, a mérce maga azonban ugyanaz. A mérce saját maga miatt az, ami. Például a jóság: semmi jó se lehet jóságban nagyobb vagy egyenlő… Read More »
Az olasz Anselmus (Anselmo) (1033-1109) számít a skolaszti(ci)zmus egyik megalapítójának. Az igazság örök, nem lehet se kezdete, se vége, azaz Istennel azonos. Az igazság kétfélesége: a nyelvi kifejezés: mindig igaz, amikor valós dolgot jelöl, akkor is, ha a dologról való állítás nem igaz, a kijelentés helyessége: ha pozitívan állítja a valóságost vagy negatívan nem-valóságost (ennek kötelező része a… Read More »
