Sokszor megesett már, hogy azzal vádolnak, nem élek az elveim szerint. Mindig hamis a vád, éppenhogy mindig az elveim szerint élek, az utóbbi 15 évben mindenképpen. Amint ugyanis az ember közelebb van a halálhoz, mint a születéshez, elgondolkodik arról, mi az ami igazán fontos. S itt nem valamiféle zavaros, buta, sírós romantikáról van szó. Sokszor elmondtam, nem azért… Read More »
A tömegember mind negatív, mind pozitív módon félreérti az emberiséget. A negatív mód még meg is magyarázható. Mindig könnyú magamnak megbocsátani, míg másnak nehéz. Lásd, amikor én indokolatlanul goromba vagyok, azt mondom, a stressz miatt, meg mert korábban valami más miatt megsértettek. Egyébként meg kedves ember vagyok, nem szokásom a gorombaság, de most így alakult: tulajdonképpen én alig… Read More »
Gyakori gondolat: nyugdíjasnak kellene lenni. Sajnos ennek semmi realitása, mert még ha sikerülne is hivatalosan elérni a nyugdíjas státuszt, a nyugdíj összege nem fedezne a megélhetést. Azaz marad a napi átlag 9 óra munka, ami egyébként teljesen elvesztegett idő. S még jó, hogy nem kell irodába járnom, mert akkor napi 11-12 óra elvesztegett idő lenne. Sokat elmélkedem a… Read More »
A szegény rendszerkritikusnak azt mondják, komolytalan, mert csak irigy. A gazdag rendszerkritikusnak meg azt mondják, komolytalan, mert csak képmutató. Aki meg szegényből gazdag lett, arra azt mondják, komolytalan, hiszen nem kritizálhatja azt, aminek hála gazdag lett. Aki viszont gazdagból lett szegény, az se megoldás, mert rá meg azt mondják: bolond és/vagy felelőtlen. Tulajdonképpen még legjobban a mérsékelten jómódúnak… Read More »
Aki feleslegesen spórol, az sok pénzt veszít. Az alaphelyzet: az ember bemegy a közértbe, majd 1 darab zacskót kér – mert fizetős -, pedig 2 kellene. Eredmény: elszakad a zacskó, leesik a termékek egy része, rosszabb esetben eltörik valami. Pénzkidobás, ráadásul el is pazarlódik egy termék. A pazarlás pedig bűn. Ugyanez műszaki termékben. Amikor a hülyegyerek megveszi a… Read More »
Az előbbi cikkemről jutott eszembe életem egyetlen diákcsínje. Alapvetően nagyon rendes, nem harcias, békés ember voltam mindig, gyerekként is. Írásban néha agresszív vagyok, de csak írásban, s ennek is csak írástechnikai célja van. Engem nagyon sokáig kell idegesíteni, hogy tényleg harcias legyek. 1979-ben bementünk pár osztálytársammal az NDK Centrum nevű intézménye, ami amolyan keletnémet kulturális intézmény volt. A… Read More »
A tervek és a valóság gyakran elválnak egymástól. Egész kamaszkoromban azt terveztem, sose lesz családom. Úgy gondoltam, egy feleség nagy teher lenne minden szempontból. Amikor 1985. augusztus 8-án nagykorú lettem – ez Budapesten zajlott -, megelégedetten konstatáltam, most már majdnem szabad vagyok, s íme milyen jó is a tervem. Tulajdonképpen csak gyereket akartam volna valamikor a távoli jövőben,… Read More »
Általános iskola alsó tagozatában a fő konfliktusom az iskolával a 4-es szám írása volt. Én tudtam írni, olvasni az iskola megkezdése előtt, részben a nagyapám tanított, részben magamtól. Ez utóbbi következménye: a nyomtatott karaktereket utánoztam le, nem a kézírást. Lassan persze megszoktam, hogy a kettő nem teljesen azonos, viszont a 4-es szám esetében nem láttam értelmét a kézírásos… Read More »
