A munkahelyi kiegésről már írtam, ez alapvetően egy civilizációs, rendkívül sznob álbetegség. Még sosem láttam pl. építkezésen lapátoló munkást vagy gyári esztergályost kiégni. Egyszerűen nincs rá idejük: mert vagy dolgoznak vagy pihennek, s nem pazarolják idejüket idiótaságokra. A munkahelyi kiégés jellemzően irodai proletárok hobbija, olyanoké, akik elhitték magukról, hogy munkájuk „érdekes” lesz, hogy „megvalósítják magukat”, meg hamarosan ők… Read More »
Akkor történt, amikor még bőven liberális voltam, bár már nem progresszív – nagyjából olyan nézeteim voltak, mint a középső Fidesznek, csak korábban, mint ők. Szófiában éltem, s munkát kellett keresnem. Akkor a bolgár munkaerőpiac nagyon rossz helyzetben volt. Egyrészt anyagilag teljesen lent volt, az akkori – nem túl magas – magyar szint harmadán volt (most a háromnegyedén van).… Read More »
Amióta legutoljára kitelepültem Bulgáriába 15 éve – ez 2007 augusztusában történt – volt sok munkahelyem. Az elsőt 2007 decemberében szereztem. Egy rövid ideig munkanélküli segélyen is voltam, 2014 decembere és 2015 májusa között. Egyszerűen jobban megérte segélyen lenni, mert ennek összege Bulgáriában az előző 2 év átlagától függ, nekem meg ez magas volt, tehát kihasználtam a lehetőséget majdnem… Read More »
A jelenlegi munkahelyemen beütött a back-to-office hisztéria. A high tech Kaliforniában ugyanis megmondták a bölcsek, hogy a neten keresztül dolgozni csúnya, rossz, nem-progresszív dolog, szóval minden proletár menjen szépen az irodába, s pont. Szóval bementem. Aztán be a büfébe. Ekkor jött a váratlan esemény: az eladónő azt mondta “nem láttam magát 2 éve”. Emlékezett rám. Persze könnyű, nálunk… Read More »
2007-ben kezdtem meg multikarrieremet, bár a “karrier” szó erős túlzás, mert soha, sehol nem haladtam előre semmilyen, akár enyhén magasabb pozícióba se. Tulajdonképpen pont ez volt a nagy baj velem. Ugyanis kiderült: mindenki köteles álmait megvalósítani munkáján keresztül, s az álmok kötelező eleme a munkahelyi karrier. A legelején még azt hittem, a kérdésekre valódi választ kell adni. Aztán… Read More »
A Burger King 20 dollár értékű ajándékkal “lepte meg” a dolgozóját. Kelet-Európában ez nem hír. Nekem volt már olyan munkahelyem, mely egy darab laminált A4-es lappal lepett meg munkahelyi évfordulómra, melyre az volt írva “gratulálunk, te x éve vagy a dolgozónk! jó egészséget és sok sikert!”. A jelenlegi – szintén amerikai – munkahelyem ehhez képest kifejezetten bőkezű: múltkor… Read More »
A szenegáli focista ügyén keresztül ismét felvetődött a munkavállalói alávetettség kérdése. S még Schiffer se jut el a probléma gyökeréig, pedig cikke egyébként jó. Schiffer szempontja – a polgári jog és a profithoz való jog ütközése – érvényes szempont, de ez csak a kérdés egyik oldala. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy ütközik itt két jogelv. Nyilvánvaló az is, hogy… Read More »
Hosszú, immár 15 éves multi tapasztalatom következtetése: jobb proletárnak lenni, mint proletárhajcsárnak. S a legrosszabb szerep a kisfőnöki. Ő az, aki a legrosszabbat kapja mind a proletárságból, mind a főnökségből. Kommunikálja a végső munkavégzők felé a mindenkori ukázokat, melyek megalkotásába egyébként semmi beleszólása nincs, viszont személyesen felel saját főnökei felé az alatta lévőkért. Két oldalról nyomják, ő meg… Read More »