Egész életemben utáltam a táncot, sőt 40 éves koromig a zenét is. Persze jártam bulikban, egyszer még hivatalos igazi diszkóban is jártam, de mindig valamilyen másodlagos okkal. A 70-es és 80-as években létezett a diszkó-rock „harc” a fiatalok között. A diszkó alapvetően rendszerpárti műfajnak számított, míg a rock rendszerkritikusnak. Az én közegemben 100 % volt rock-tábor aránya, csak… Read More »
A feminista, akit szeretek természetesen latin-amerikai. A latin-amerikai feminizmus a feminizmus emberi arcú verziója. Nem azért küzd, hogy a nemek keveredjenek, hanem azért, hogy legyenek elismerve a nők. Persze még így is mond elég sok butaságot, de azt is valahogy kecsesen, nőiesen. Pl. ha a nő el ekarja hagyni a férfit, akkor „menj, ne akadályozd boldogságom”, ha meg… Read More »
Most hirtelen, hogy meghalt tragikus módon Kóbor János, visszamenőleg mindenki Omega-rajongó lett. Én maradnék az igazságnál: sose voltam Omega-rajongó. Sose jártam Omega-koncerten. S összesen egy darab Omega-lemezem volt (a Gammapolis), az is csak azért, mert valaki ajándékba adta nekem. Egyébként az Omega ellensége se voltam, tetszett pár számuk, de semmi különös. Úgy vagyok az Omegával, mint a paprikás… Read More »
Ami a Balkánon a csalga – lásd bővebben róla itt – az Latin-Amerikában a reguetón – angol verzióban: reggaeton -, egy sajátos modern latin-amerikai zenei stílus, a szülőhazája Puerto Rico. Ahogy a balkáni csalga esetében, zeneileg meglehetősen primitív: gyakorlatilag egyetlen rövid motívum ismétlése, elektronikusan modulálva, melyre ráépül egy ahhoz harmonikusan nem kapcsolódó másik motívum, szintén ismételve. Az eredmény… Read More »
Amikor egy adott területre jellemző zenei műfaj váratlanul második hazára lel egy olyan területen is, melynek semmi köze az eredeti területhez. Íme két sajátos eset. A tangó a spanyol gyarmati uralom alól felszabaduló Argentínában és Uruguayban született meg, a Río de la Plata folyó torkolata vidékén, ahol a két ország fővárosa található: délnyugaton Buenos Aires, északkeleten pedig Montevideo.… Read More »
Az idei eurovíziós dalfesztivál vicces momentuma a német versenyző volt. A németek fanatikus emberek, mindegy mi éppen az ideológia, de abban ami az adott pillanatban hatályos, abban fanatikusak. Szóval adott egy heteroszex srác, aki homokosnak öltözik, majd jelszavakat énekel a színpadról. Mondanivalója, hogy ő árja felsőbrendű, akarom mondani, szivárványliberális felsőbbrendű, aki mindenkit lenéz, s ezt a „nem érzek… Read More »
Annak idején a késő kádári korban volt egy film, melyet mindenki szeretett a baráti, ismerősi körömből – ez az 1980-as Breaking Glass című angol film (a magyar mozikban Üvegtörők címmel ment). A film tulajdonképpen egy koncertfilm beleágyazva egy dramatikus történetbe: a tehetséges énekesnőt elkapja a hírnév, hűtlen lesz magához, elkezdi élni a luxuslumpenek életet, majd rádöbben mi is… Read More »
Nem vagyok a modern zene híve, de a mai zene a modern zene, így nem lehet elzárkózni tőle. Ahogy a politikában, úgy a zenében se vagyok a modernitás híve, dehát a környezetből megragad mindig egy-egy hangsorozat. Három időszakot tudnék mondani 18 éven aluli életemből: kisgyerekkor, kezdő kamaszkor, későkamasz idő. Későkamasz koromban, ami a 80-as évek első fele, volt… Read More »
