Új varázszó

By | 2020-01-27
Megosztás:

Az új varázszó a „neoliberalizmus” szó. Mindent magyaráz a liberális narratívában.

Azt, hogy mi is a neoliberalizmus lényege már részletesen megírtam. Rövien: neoliberalizmus = klasszikus liberalizmus,

Most arról, mire is használatos ténylegesen ez a teljesen értelmetlen szó.

A „neoliberalizmus” szó tehát mágia, célja több is:

  • az álbaloldaliak így igazolják a liberálisokkal való szövetségüket, lásd nem a liberalizmus a gond, csak a „neoliberalizmus”,
  • a konzervatívok mondhatják: „liberálisok vagyunk, de nem neoliberálisok”,
  • az antiberálisok bátortalan része ezzel takarózhat, azaz „mi csak a neoliberalizmus ellen vagyunk”.

Természetesen maga a „liberalizmus” szó eleve 2 értelmű, pontosabban 3, a harmadik nem politikai értelmű. azt jelenti „megengedő”. A 2 politikai értelem pedig:

  • gazdaságpolitikai, szinonímája a kapitalizmusnak (melynek szégyenlős neve „piacgazdaság”): azt jelenti, hogy az egyéni gazdasági szabadságon, a gazdasági önérdekérvényesítésen alapuló társadalom képes a legjobb, mindenkinek előnyös állapotot eredményezni – ellentéte a modernitáson belül a szocializmus, mely tagadja, hogy képes lenne a sok egyéni érdek összessége jó társadalmat eredményezni, ezért éppenhogy korlátozni kell – sőt egyesek szerint meg kell akadályozni – az egyén gazdasági szabadságát,
  • általános politikai, filozófiai, kulturális: ez azt jelenti, az egyén az egyetlen természetes társadalmi egység, minden más egység esetleges, mesterséges, s nem több azt alkotó egyének összességénél (nevezik ezt progresszívizmusnak is) – ellentéte a konzervatívizmus, mely szerint a nagyobb társadalmi egységesek többek szimpla összességnél, s alapjuk nem tisztán esetleges.

Persze a „konzervatívizmus” szóval is vigyázni kell, neki ugyanis csak ez utóbbi értelemben van értelmes tartalma. Lásd, gazdaságpolitikai értelemben nem létezik konzervatívizmus.

A fenti 2 értelem szabadon kombinálható, azaz lehet egy eszme:

  • gazdaságpolitikailag liberális és kulturálisan liberális, azaz kapitalista és progresszív – ez ma a fősodor a világban, Magyarországon ezek a ballibek, de szinte minden nyugati fősodrú politikai párt ide tartozik, a balközépnek a 100 %-a, de a jobbközépnek is a nagy többsége,
  • gazdaságpolitikailag liberális és kulturálisan antiliberális, azaz kapitalista és konzervatív – ez ma erősen csökkenő irányzat, egyes jobbközép pártokra igaz (egy kisebbségre), itt van a Fidesz is többek között, s a jobboldali populisták egy nagy része is itt van, jellemzően a Trump körüli szerveződések,
  • gazdaságpolitikailag antiliberális és kulturálisan liberális, azaz szocialista és progresszív – törpe irányzat, egyes nyugati újbalos mozgalmakra igaz ez, Magyarországon ez volt az LMP a régi, schifferi időkben,
  • gazdaságpolitikailag antiliberális és kulturálisan antiliberális, azaz szocialista és konzervatív – ez a jobboldali populisták kisebb részére igaz, s még igaz egyes szélsőbalos pártokra is, pl. cseh kommunisták, tulajdonképpen itt lenne a magyar Thürmer is, ha komoly tényező lenne, s a MIÉP is valami ilyesmit hirdetett.