Édes Lacikám, kicsi utyuli-mutyuli porontyom!
Köszönettel vettem sírva vígadó, vígadva síró leveledet.
Mi itt, az Üveghegyen innnen, a mi kis Büdösparasztfalvánkon megvagyunk. Helyt állunk, bár – mint ez te jól tudod – nagyon nehéz az életünk, mert nap mint nap meg kell újra és újra küzdenünk a nehézségek generálta frusztrációval. Remélem nálatok, ott a távolban, a jó emberek és bircák földjén, Új-Zélandon nincsenek nehézségek, így az általuk generált frusztráció is teljesen ismeretlen. Arról nem is beszélve, hogy itt a veríték folyton csípi a seggünket, vagy mert meleg van, mert süt a nap,vagy pedig mert kurva hideg van, s be kell fűteni.
Tudom, hogy helyt állsz új hazádban, s remélem, hogy munkád és odaadásod sok eredményt és megbecsülést szül. Hiszen kell, hogy értelme legyen a mindennapok kínkeserves furikázásának. Ne felelejtsd amit kiscsecsemő korodtól tanítottam neked: szorgalmasan, halkan, szerényen helyt kell állnod, bárhol is vagy. Ne nézd mit mondanak, fontosabb, hogy te mit gondolsz magadról. Ami a kis agyacskádban van, azt nem vehetik el tőled.
Ott vagytok unokáimmal együtt, ott ahol a világ fordítva lóg. Akik ott kivit szednek édespaprika helyett, s puli helyett drysdale juhot simogatnak. Sajnálom, hogy nincs aki rángassa szoknyámat, legfeljebb a puli ugrik fel néha piros-fehér-zöld szoknyámra. Tudom, hogy emlékeztek rám, s zokogva gondoltok rám, miközben zokogva aszaljátok a kivit némán beszélgetve egymás között.
De zokogásotokat remélem meg-megtöri annak tudata, hogy ott legalább egyenes irányban haladtok előre, mert ott a sokszínűség érték, s értékelik a csendes szorgalmat, így lecsúszás helyett felkapaszkodtok.
Remélem, hogy szívetekben ott maradt a magyar táj, a puli, a kuvasz, mely a legnagyobbat szarja az összes kutyafaj közül, s ez büszkeséggel tölt el benneteket. Emlékeztek még a magyar konyhára, mely méltán viléghírű Magyarország határain belül. S vágytok vissza a Kékesre, melynél magasabb a világon nincs. Vágytok haza, de maradtok. Tudom, zokogva futnátok minden héten a repülőtérre, de aztán eszetebe jut, hogy a repülőjegy baromi drága, így inkább maradtok. S egyébként is: amíg itthon nincsenek elsőosztályú, eurokonform játszóterek minden sarkon, nem kockáztathatjátok unokáim életét. Így zokogva bár, de maradtok.
A puli köszöni a neonos nyakörvet, amit múltkor küldtetek neki. Zokogva szeretünk benneteket, én is és a puli is!
Édesanyád
U. i.: Levelemmel együtt küldöm neked kedvenc közhelyeim gyűjteményét, hogy legközelebb könnyebben írhass nekem levelet.
