Április 2-án megint parlamenti választás Bulgáriában. Kicsit hosszabban most, mert szeretném a történelmi hátteret is megvilágítani.
Ezúttal európai rekord, sehol máshol nem volt még az utóbbi 30 évben hasonló: 2 éven belül 5 parlamenti választás.
Pl. Magyarországon a rendszerváltozás óta soha nem volt rendkívüli parlamenti választás, sőt minden kormány kitöltötte teljes ciklusát: két kivétellel – az Antall-kormány nem, Antall halála miatt, s a második Gyurcsány-kornány csak 3 évig volt, de mindkét esetben nem volt parlamenti válság, maga a kormányzó többség alakított új kormányt. Így Magyarországon a rendszerváltozás óta alig 8 parlamenti választás volt és alig 7 kormányfő.
Ezzel szemben Bulgáriában a rendszerváltozás óta eddig 13 parlamenti választás és 18 kormányfő volt.
A bolgár politikai térkép teljesen zavaros, nehéz is kívülről megérteni, a rendszerváltozás óta csak 2 stabil pont van, 2 erő mely mindig jelen volt ez alatt az immár 32 év alatt:
- a bolgár szocialisták,
- a török-muszlim párt.
A szocialisták természetesen a Bolgár Kommunista Párt utódpártja. A volt szovjet tömbben 3 olyan volt kommunista állampárt van, mely sokáig túlélt: a cseh, a magyar, a bolgár. A cseh csak 2021-ben marginalizálódott, a magyar MSZP mostanában lépked e felé, míg a bolgár életerős máig, az összes többi viszont megszűnt. A bolgár párt profilja más: míg a cseh párt kommunista maradt, nem reformálódott sose, a magyar meg liberális lett, a bolgár amolyan félutas: hivatalosan reformálódott ugyan, de máig balosabb a szocdem értékekhez képest, továbbá nyitott a nacionalizmus és a vallás felé, s társadalmi értékekben pedig egyértelműen antiprogresszív: kifejezetten antifeminista és homofób. Magyar szemmel nagyon furcsa, de Bulgáriában pl. az Isztanbuli Egyezmény elleni harcot éppen a szocialisták indították el.
A BSZP volt nagypárt, volt középpárt, most inkább kis párt, de nem veszélyezteti az eltűnés. A legutóbbi választáson, tavaly ősszel érte el története legrosszabb eredményét, alig 10 %-ot, ezt most is simán el fogja érni, sőt inkább kis javulást jósolnak neki, 11-12 % körül. A párt titka éppen az, hogy politikai profilja más, mint a többi kelet-európai volt állampártoké. Magyar párhuzammal talán azt tudnám mondani: mintha az MSZP-ben annak idején megmaradt volna Hornék liberális-technokrata szárnya mellett Pozsgayék népi-balos szárnya is, s máig így létezne a párt, s most éppen a pozsgayisták vezetnék a pártot. Emiatt az is hajlandó a BSZP-re második preferenciaként szavazni, aki esetleg egyébként nem is ért egyet velük. Mondjuk egy bolgár antikommunista nacionalista, ha csak a BSZP és a nyugatos jobboldaliak közül választhat, egyértelműen a BSZP-re szavaz.
A BSZP nagy problémája a belső harca. A liberális szocialisták és a konzervatív szocialisták – ők így nevezik – küzdelme. Az előbbieket persze támogatja a teljes nyugat. A bolgár szocik mai vezetősége amolyan saját mini-Orbánnak számít az Európai Szocialista Pártban.
A másik biztos pont a török-muszlim párt, a DPSZ. Előzményük még a kommunizmus alatt illegalitásban megjelent török jogvédő csoportok, s amióta legálisak 1990 óta, biztos résztvevői a bolgár politikai életnek. Mivel a bolgár alkotmány nem ismeri el a kisebbségek kollektív jogait, s emiatt tilt bármilyen nemzetiségi alapú politikai szervezetet, a párt hivatalosan nem török, de persze a valóságban ez a helyzet: a párt választási eredményei jól mutatják, hol élnek az országban törökök és muszlimok. A 31 bolgár választási körzet eredménye rendkívül érdekes: Szófiában a lakosság 1 %-a török, itt a DPSZ nulla mandátumot ért el legutóbb a 42 összmandátumból, míg a 66 %-ban török lakosságú Kardzsaliban meg 4 mandátumot a lehetséges 5-ből. Azaz a nemzetiség számít, nem a párt meghirdetett ideológiája. Vicces is lenne mást hinni: elképzelem, amint a Kardzsali környéki 100 %-ban török falvakban a 80-éves nénik fejkendőben és salvarban – magyarul a hivatalos neve „szalvár”, de én a török nevét használom – a liberalizmus eszményeitől fellelkesülve szavaznak a DPSZ-re.
Szóval a párt hivatalosan liberális, ennek sok jelentősége nincs, annak idején ez úgy lett kiválasztva, hogy a másik két lehetőség – a szocialista és a konzervatív – már „foglalt” volt. A liberális bolgárok se szavaznak tehát a DPSZ-re, nagy ritkaság, hogy bolgár nemzetiségű rájuk szavaz.
A DPSZ-nek most 13-14 %-ot jósolnak, az utóbbi években mindig 10 % felett vannak. A tavalyelőtti népszámlálás szerint a lakosság 8 %-a török, plusz van még kb. 3-4 % nem-török muszlim. A jó eredmény oka: a DPSZ mindig szépen megszervezi a szavazást, a potenciális híveket agitálja, mozgósít, sokszor nem megengedett eszközöket is bevet, lásd szervezett utaztatás. Így mindig jobb a mozgósítási arányuk, mint a bolgár pártoknak.
Minden más párt nem rendelkezik folyamatos jelenléttel a rendszerváltozás óta.
A rendszerváltozás úgy kezdődött, hogy egy nagy, heterogén antikommunista szövetség volt szemben a BSZP-vel: a nevük bolgárul SZDSZ volt – ami a bolgár „Demokratikus Erők Szövetsége” név rövidítése, a magyar SZDSZ-névegyezés véletlen. Ez aztán lassan részekre esett, majd marginalizálódott. Különösen a volt bolgár cár, II. Szimeon visszatérése a bolgár politikába 2001-ben volt nagy csapás számukra. Ez után a volt nagy antikommunista szövetség maradványai előbb kispártok lettek, majd 2013-ban mind kiesett a parlamentből. Csak 2021-ben tudtak visszakerülni, miután a legnagyobb utódpártjaik szövetségre léptek hasonló erőkkel. Ez máig létezik, DB (Demokratikus Bulgária) néven, biztos bejutók ma is, 7-8 %-os várható eredménnyel.
A DB mára nem heterogén, mint nagy elődje, ideológiája letisztult. Magyar párhuzammal azt mondanám: ez a középső Fidesz, mondjuk az 1998-2002 közti. Tehát nagyon nyugatos, konzervatív-liberális, erősen euroatlantista. A modern progresszív értékeket nem hirdetik – ez öngyilkosság lenne Bulgáriában -, de azokat nem is ellenzik, a témáról jellemzően hallgatnak. A legutoljára 7 %-ot kaptak, de pl. Szófiában 18 %-ot, azaz Bulgáriában is megvan ez a főváros-vidék megoszlás.
A következő pont megértéséhez ismét egy történelmi kitérő. 1989-2001 között a bolgár politikai élet alapvetően kétosztatú volt: volt kommunisták volt antikommunisták ellen, modern szóval baloldal a jobboldal ellen és viszont. Már említettem a két oldalt.
Szóval ott tartottunk, hogy 2001-ben végleg hazatért az 1943-1946 közti bolgár cár, II. Szimeon, polgári nevén Szimeon Szakszkoburgotszki (ez utóbbi a német Saxe-Coburg-Gotha név bolgárosítva, II. Szimeon dédapja August Viktor Ludwig, Saxe-Coburg-Gotha hercege volt a XIX. sz. végén). Megjelenése mindent átalakított, s lassan tönkretette a bolgár jobboldalt. A szocialisták szintén vesztettek szavazókat, de kisebb mértékben. Ráadásul lassan kiderült az, amire senki se számított: a cár mintha jobban rokonszenvezne a szocialistákkal, mint ellenfeleikkel. Szóval végsősoron a szocialisták még meg is erősödtek, miközben a cár meg megtette nekik azt a szívességet, hogy marginalizálta ellenfeleiket. (Aztán a tönkretett jobboldal hívei között egyes összeesküvéselméletek is terjedni kezdtek emiatt, a kedvencem: II. Szimeon a KGB ügynöke évtizedek óta, már a 60-as években beszervezték Spanyolországban, a Francóról jelentett Moszkvába.)
Szimeon 8 év alatt lassan megbukott, volt pártja ma már jelentéktelen törpepárt. Ma Szimeon a nyugdíjas cárok nehéz sorsát éli szófiai kastélyában, s nem politizál hosszú ideje. De e párt romjain jelentek meg új erők. Ezek közül 2 elem jelent fontosat a jövő szempontjából: egy kisebb, s egy nagyobb.
A kisebbet Szimeon volt Európa-ügyi minisztere alakította. Ennek folyománya ma a már említett DB része. Így többet nem írnék róla.
A nagyobb viszont rendkívül fontos. Ezt Szimeon volt belügyi államtitkára alapította, név szerint Bojko Boriszov. Szimeon egyébként úgy ismerkedett meg Boriszovval, hogy amikor 1996-ban először hazalátogatott 50 év távollét után, Boriszov őrző-védő cégét bízta meg a biztosítási feladatokkal. Boriszov a kommunizmus alatt tűzoltó volt, majd a rendszerváltozás után őrző-védő céget alapított. Jó kapcsolatai voltak, mert a már leváltott Todor Zsivkov is őt bízta meg a biztosítással nyilvánosan megjelenéseire.
Szóval így lett Boriszov Szimeon kormányalakításakor államtitkár a Belügyminisztériumban. Innen először Szófia polgármestere lett, majd 2009-ben éppen megalapított új pártjával – neve: GERB – megnyerte a választást. A legsikeresebb bolgár kormányfő, összesen több mint 11 éven keresztül töltötte be ezt a posztot.
S azóta is pártja megkerülhetetlen tényező. A tavaly őszi parlamenti választást a GERB nyerte, csak egyszerűen nem akadt koalíciós partner a kormányalakításhoz.
Milyen párt a GERB? Külsőleg olyan, mint a Fidesz, azaz egy ember dönt mindenben. Tartalmilag azonban sokkal „lájtosabb”, mint a Fidesz, azt mondanám, nem a mostani Fideszre hasonlít, hanem az 1998-2002 köztire inkább.
Minden felmerés szerint most is nyeri az áprilisi választást, 25-27 %-ot jósolnak nekik.
A kérdés, amit fel lehet vetni: miért nem szereti egymást a DB és a GERB, ha szinte ugyanazt hirdetik? Külsőleg teljesen érthetetlen ügy ez. Nem teljesen jó a párhuzam, de talán a korai SZDSZ és a korai Fidesz viszonya lehet ez, amikor mindkettő liberális volt, mégis az SZDSZ valahogy lenézte a Fideszt. Itt is van ilyen elem: a DB értelmiségi, fővárosi, európai, míg a GERB vidéki is, s európaisága is balkáni színű. A GERB sokkal jobban érti az országot, s „megszűri” az európaiságot. Ezt a megszűrést pedig a DB oroszpártiságnak állítja, ami egyébként nem igaz: a GERB, ellentétben a Fidesszel, óvatos, nehogy oroszpártinak tűnjön, minden esetben hangoztatja teljes egyetértését az euroatlanti fősodorral.
S a második elem: DB szerint a GERB diktatórikus és korrupt. Az előbbi persze tény, a GERB máig egy ember pártja, mindenki más csak az ő tanácsadója. Az utóbbiról meg nehéz objektívan ítéletet mondani, nézőpont kérdése. Szerintem semmivel se korruptabb, mint bármely más kormányzat eddig.
Itt jön képbe még egy elem. A PP nevű párt (ez a „Folytatjuk a változást” bolgár rövidítése). Alig másfél éve alakultak, eredetileg a köztársasági elnök csapatából származó 2 ember alapította, de azóta összevesztek az elnökkel. 2021-2022 között 8 hónapig kormányoztak, de megbuktak belső ellentétek miatt. Ők tulajdonképpen a DB fiatalabb verzióban, még nagyobb hangsúly náluk a „korrupcióellenesség”. S ők beszélnek a legradikálisabban a GERB ellen. Magyar párhuzam nehezen található: talán amolyan MZP és Hadházy keveréke az egész szerveződés.
Most a mesterterv: a DB és a PP egyesüljön, mert így talán ők tudnak lenni a nyertes párt áprilisban. A felmérések a PP-nak 17-20 %-ot jósolnak, ez kiegészülve a DB eredményével talán elég lehet a GERB legyőzésére. Szerintem nem, nem lehet összeadni a két számot mechanikusan. Én úgy számolom, az egyesüléssel veszteni fognak.
Persze hiába nyer valaki választást Bulgáriában, attól még nem fog kormányozni, ez az arányos választási rendszer fő problémája. Itt is ez a gond: akár a GERB nyer (s ez a valószínűbb), akár a PP-DB, nehezen lesz koalíciós partner.
A DPSZ bármelyik oldallal koalícióra lépne, de ez nagyon nem népszerű opció. Különösen nem a „korrupcióellenes” PP számára, aki szerint a DPSZ ugyanolyan korrupt, mint a GERB.
A BSZP eddig a fő ellenfélnek számított a GERB számára, ma már a PP a fő ellenfelük. Szóval elvileg a BSZP lehetne partanere mind a GERB-nek, mind a PP-DB-nek, az előbbi a BSZP számára azonban prezstízsveszteséget jelentene. A BSZP volt már koalícióban a PP-vel és a DB-vel, szóval ez a könnyebb megoldás, de szinte biztos, hogy ezzel nem lesz meg a kormánytöbbség, plusz a BSZP kellemetlen feltételeket támaszt, a fő probléma velük, hogy elleneznek minden fegyverszállítást Ukrajna részére.
Várhatóan a szavazatok 15-20 %-a el fog veszni áprilisban, azaz mindenkinek az eredménye többet fog érni, de így se valószínű a biztos kormánytöbbség elérése.
Nyugatról azt szeretnék, legyen euroatlantista koalíció: azaz GERB, PP, DB, DPSZ. Ennek akár kérharmadja is lenne. A gond itt a PP, ezzel elvesztené önidentitását, hiszen a GERB elleni harcra alakult, ami után nem léphetne be egy ilyen koalícicióba. Mondjuk képzeljük el: mi történne, ha holnap Orbán felkérné Hadházyt miniszternek és ő elvállalná – hát, kb. ilyen a helyzet a PP szemszögéből.
Van egy párt még, melynek biztos a jövője. Ez az Újjászületés Párt (Vazrazsdane), mely nyíltan ellenzi az euroatlantizmust, EU-szkeptikus, nyíltan oroszpárti, nacionalista, a bulgáriai amerikai katonai támaszpontok bezárását követeli, népszavazást akar a NATO-ból való kilépésről és az euró tervezett 2025-ös bevezetése ellen, céljai között szerepel még Észak-Macedónia felosztása Albánia és Bulgária között. Ami új a korábbi nacionalista pártokhoz képest: nem folytat kifejezetten kampányt törökök és muszlimok ellen. A legutóbbi választáson 10 % fölé mentek, a legtöbben Várnában szavaztak rá és külföldön (maga a párt Várnában alakult). A külföldön élő bolgárok közül 14,4 % szavazott rájuk, azaz több a belföldi 10,2-nél. Most lehet ennél akár kicsit több is, 11-12 % között. A múltkori választás egyik vicces momentuma volt: a londoni bolgár követségen dupla akkora szavazatarányt ért el az Újjászületés, mint a moszkvai követségen.
Ez a párt viszont biztos ellenzék, politikai céljai miatt senki se engedheti meg magának a vele való koalíciót.
