A társadalmi nyelvjárásokat szokás kódoknak nevezni. Még előfordul a stílus és a regiszter megnevezés is. Mondjuk ünnepélyes, hivatalos, hétköznapi, baráti, szlenges, stb. – lehet sokféleképpen felosztani.
A kódváltás azt jelenti, egy adott helyzetben az egyikről a másikra váltunk.
Leírt szövegben a kódváltás jellemzően vicces. Pl. szlengről hirtelen hivatalosra váltani, vagy fordítva.
A kedvenc megélt esetem: hárman beszélgetnek, 2 fiatal férfi és 1 idős néni. A férfiak alkalmazkodnak a ninihez, s elkezdenek amolyan kiművelt-néniesen beszélni, ilyen „azok kemény, de szép idők voltak”, meg „jóféle lekvár” és „emberpróbáló kor”. A néni mesél háborús élményeiről, hogy mi volt, amikor bejöttek az oroszok: az egyik orosz részeg volt és lopott, a másik meg rendes volt és segített. A rendes még abban is segített az akkor 19 éves néninek, szólt neki, a következő 3 napon legyen inkább a pincében, nehogy valamelyk részeg társa megerőszakolja őt. A néni megköszönte neki, adott neki hálából egy üveggel az elrejtett lekvárból.
Aztán a néni távozik, marad a 2 férfi, olyan 35 év körüliek. Megszokásból folytatják nénis stílusban, bár feszengenek, de hirtelen senki se tud váltani. Aztán csend. Végül az egyik ránéz az órájára, majd megszólal „hű, baszdmeg, nekem mennem kell, na csá”.
