Van még remény

By | 2015-09-26

Persze a magyar ballibek megint csúfosan leszerepeltek. A kezdetben magát a problémát sem ismerték el, azt a csúnya Orbán fantáziájának minősítették, majd amikor a puszta tények miatt tarthatatlanná vált ez az álláspont, igyekeztek a nyugati liberális elmebetegeket is túlszárnyalni hülyeségben.

Látszólap épeszű emberek képesek voltak olyanokat leírni, mintha valamiféle univerzális alanyi jog lenne Nyugat-Európába költözni, s egy ország határainak megvédése pedig nem más, mint diktatórikus, fasiszta intézkedés.

Ballib álcivilek eközben bőkezűen etették a sokszor az átlag magyarnál gazdagabb álmenekülteket. Volt minden: halott gyermek emlékével való visszaélés, demagógia síró kisgyerekekkel és terhes anyákkal, vad röszkei összeesküvéselméletek.

Az áttörést Kelet-Európa hozta el. A kelet-európai EU-tagok – különböző módon, de hasonló érvekkel – nemet mondtak a német kormány felelőtlen politikájának és a Brüsszelben idétlenül gágogó liberális eszmeiségnek. A magyar kormány kemény, elvi alapú fellépése sokat nyomott a latban.

Mindesetre le a kalappal az MSZP előtt. Egyedüliként a ballib táborban, az MSZP vezetése ráébredt, a liberális dogmák bukni fognak a menekülkérdésben, így igyekeztek semlegességet tanúsítani az utóbbi időben. Későn jött ez a felismerés, de jobb későn, mint soha.

A magyar ballib agytröszt előtt pedig nehéz hetek állnak: valahogy ki kell magyarázni miért fogadta el a jóságos Európa a gonosz Orbán eszméit. Nem könnyű feladat, de biztos vagyok benne, hogy megoldják ezt is.

Hozzátennénk: a megoldás nem teljes. A balkáni fronton valószínűleg a probléma meg lesz oldva nagy mértékben, ha sikerül valóban lefizetni Törökországot, hogy védje meg saját határait a kimenő forgalomtól, s ezért cserébe a törökök nem támasztanak majd teljesíthetetlen követeléseket. Van mégis egy olyan érzésem, hogy Törökország bele fog menni az üzletbe, azonban ezt zsarolásra fogja felhasználni, elsősorban Szíria kapcsán. Ott pedig nyilvánvaló mi Törökország érdeke: a szíriai kurdok veresége. Elég nehéz lesz most már lenyomni a nyugati közvélemény torkán, hogy a kurdok hirtelen gonosz terroristákká váltak, s legyőzésük fontosabb az Iszlám Állam vereségénél – ez ugyanis jelenleg a török álláspont. A szíriai válságot csak az orosz bevatkozás fogja tudni megoldani, de ez most más téma.

Viszont a másik front, az itáliai továbbra sem megoldott. Ott nincs kit lefizetni, miután pár éve a nyugat megdöntötte a legitím, fejlődést hozó, magas életszínvonalat biztosító Kadhafi-féle vezetést, s jelenleg az országban nem létezik működő államszervezet, hanem helyette három darab párhuzamos „kormány” üzemel, melyek közül egyik se képes a legalapvetőbb állami feladatokat ellátni. Persze ez egy eleve nehezebb útvonal a „menekülteknek”, onnan kevésbé is jönnek emiatt, a tenger pedig elvégzi a nemlétező líbiai kormány dolgát: egyszerűen elnyeli a migránsok egy részét útközben. Szóval igazi, vérbelien liberális megoldás.

Mi a fő általános tanulság azonban? Nem a meghajlás, az alázatos viselkedés a nyerő a brüsszeli gyarmati központtal szemben, hanem pont az ellenkezője: a határozott ellenállás.