A Mérce örömujjong, cikke címe: Végnapjait éli az „európai értelemben vett konzervativizmus”?.
Pedig a hír jó, s nem csak a fanatikus ballibbant Mérce-olvasóknak, hanem nekünk, kisembereknek is.
Az úgynevezett európai konzervatívizmus ugyanis pontosan ugyanazt élte át, mint a progresszív kereszténység: a lassú öngyilkosság folyamatát. A folyamatos önfeladás ugyanis mindig egy célhoz vezet: nem maradnak hívek. Hiszen az ellenoldal hívei számára önfeladással se kell a nekik nem szimpatikus eszme, de az eredeti hívek is elpártolnak lassan.
Mára az európai értelemben vett konzervatívok és az európai értelemben vett progresszívok között mikroszkóppal kell keresni az eltéréseket. A jellemző az, hogy 10 kérdésből 9-ben teljes az egyetértés, a tizedekben pedig kicsit másképp fogalmazzák meg ugyanazt, amiről aztán ádáz viták zajlanak, hadd higgye azt az átlagember, ez valami fontos elvi kérdés.
Mondom ez úgy, hogy én személyesen a hagyományos konzervatívizmust se támogatom, ugyanis futóhomokra épült marhaság, téves gondolatokkal. De arra legalább azt lehetett mondani: kisebb rossz. A mai konzervatívizmus viszont szimplán rossz.