WaSS Albínó elveszett költeménye

By | 2012-06-11
Megosztás:

CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

WaSS Albínó, a lumpennáci gyilkos pribék eddig ismeretlen költeményét közöljük. A költeményt a múlt hónapban találták meg illegális dominikai vendégmunkások egy floridai pöcegödörben.

Karácsonyi üzenet

Karácsony készűl, nyilasok!

Szép egyenruhát vegyetek!

Hejj, Hargita felett nyilaskereszt kigyúl,

Sötét lelkemben halvány eszem is elmúl,

Udvari vécém felett egy csillag,

Megszületett a Cél és az Akarat!

Porzik nyilaskereszt szekere,

Nyilas lelkemnek hiányzik egy kereke!

Takaros román kislány elhalad,

Formás kis segge meglebeg,

De régi szervem már nem áll,

Kitekerem hát kislány nyakát,

Majd szent géppisztollyal,

Lelövök még nyolc románt!

Jő orosz sereg, pucolok hát,

Eldobám fegyverem, sipirc hát!

Éhes vagyok, megfőzöm turul madárkám,

Isten hozott, drága német hazám!

De aztán szaladok tovább,

Otthon vagyok, édes Floridám!

Adjátok vissza hegyikecském!

Legalább hegyikecskét adjatok, oláhok!

Adjátok vissza nemi szervem erejét,

Mert nyomban pisztolyom lenyelem…

Csak egy ici-pici kis kecskét!

Nem adjátok…? Restellitek…?

Elfordulnak fejeitek…?

Megvakultak szemeitek…?

Vágyam, hergeltségem

nem érzitek, nem hiszitek…?

Akkor csúnya oláh komcsik vagytok,

meg csúnya magyar komcsi bácsik!

Ha szépek akartok lenni,

Adjátok vissza hegyikecském!

Üzenem a fiatal nyilasoknak:

már nem tudok seggtáncot járni veletek.

Szent fiatalságom!

Be jó is volt, román gyerekre lőni!

Viháncolni és okádni mindenre!

De az idő lemarja az emlékeket.

Nyilasmagyar lelkem sír:

Floridában már nem gyilkolhatok.

De jő majd ezer új gárdista,

miépes, jobbikos, s más emberi trágya,

mely lelkemnek kedves,

s zsidó- meg cigányvérrel

újra építi Nyilashon falát,

s új gyűlölet árad szét és szerte!

De az idő szalad, a fogkő nem marad,

Csak egy magyar gyilkos vagyok!

S ismét kezet nyújt egymásnak

a gyűlölet és a butaság,

és lesznek Egy Cél és Egy Akarat:

közösen leokádni mindent, ami pici

lelkemnek nem tetszik.

Az idő szalad, a fogkő nem marad,

Egy dilletáns, mint én, mit is tehet?

De hegyi oláh kecském csak nem jön,

Rút a világ, öreg fasznak kecskét nem ád!

Sumérrovásírásos puskám, jer elő!

Hagy csókoljalak meg, drága puskám!

Unatkozom, hát lenyelek egy golyót,

Nem bírom már kecskétlen tovább!