Arról, hogy zsidónak lenni csúnya dolog, először 7 éves koromban hallottam.
Felnőttek beszélgetését hallgattam a házunkban. Éppen közös képviselő választása előtt álltunk. Kettő vagy három jelölt volt. A két felnőtt arról beszélt, hogy csak XY ne legyen, mert – itt hangját lehalkította – ő zsidó. Megtudtam, hogy zsidónak lenni szörnyű dolog, kb. a gazember szinonímája.
Aztán XY lett a közös képviselő. Szüleimhez fordultam és megkérdeztem tőlük:
– Most hogy zsidó lett a közös képviselő, mi lesz velünk?
Döbbenten néztek rám, majd azt mondták, hogy ne beszéljek ökörségeket, meg ki mondott nekem ilyen butaságot.
Csak egy évvel később tudtam meg, hogy a zsidó az egy nép és egy vallás.
